* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
9.19 MB | |
2009-10-07 14:24:37 | |
Nyilvános 2392 | 8856 | Rövid leírás | Teljes leírás (671.89 KB) | Zalai Közlöny 1882 088-096sz november Zalai Közlöny Hetenkint kétszer, vasárnap- s csütörtökön megjelenő vegyes tartalmú lap 21. évfolyam A következő szöveg a folyóiratból keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: NAGY-KANIZSA, 1888. november frán. 88-1K azó.m. ZALAI KÖZLÖNY. Huszonegyedik évfolyam. ElS«»téil ár: etess ím......8 frt KI ém.......* ¦ tipped írre......2 , Esry szám 10 kr. HIRDETÉSEK 8 hasábos petitsorban T, másodszor 6 ¦ minden további sorért S kr. XYILTTÉRBESr soronként 10 krért Tétetnek tr\'i Kinei:-\'.r: illetek minden egyes Hirdetésért 30 kr. fizetendő. A íap szellemi résxét Siető köziemé-nyék s BxerkeaxtŐbox, anyag-; részét metS "közlemények pedig a kiadóhoz bérmentve mtéseodSk: 2f A 6 Y - E AKI Z S A Rérmentetlen levelek csak ismert munkatársaktól fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem küldetnek. Ks-rj-Kanizsaváros helyhatóságának, „nagy-kanizsai Önt. tazoltó-egylet*, a „nagy-kanizsai kereskedelmi s iparbank*, „nagy-kanizsai takarékpénztár\', a „zalaniegyei általános tanítótestület* a „nagy-kanizsai kisded-nevelő egyesület*, a „nagy-kanizsai tiszti Önsegélyző szövetkezet*, a „soproni kereskedelmi s iparkamara nagy-kanizsai kttlválasztmánya* s több megyei és Táros egyesület hivatalos értesítője. Hetenkini kétszer, vasárnap- s csütörtökön megjelene vegyes tartalmú lap. Szép és üdvös szokás megemlékezni az elhunytakról! Szép, mert a kegyelet-érzelmét táplálja; üdvös, inert a megemlékezésben mindig ta nulság rejlik. Mindenkinek van kiről megemlékeznie halottak napján. Apa, anya, testvér, nő, férj, rokon vagy egy-egy jó ismerős lehet az; — de nincs halandó, kinek vesztettje ne volna Azoknak porait egyesek kegyelete őrzi. De vannak a nemzeteknek kö-.ős halottjaik. Ezekből bőven jutott a magyar nemzetnek. A kerepesi temető — hol szellemóriásaink — a budai, az aradi — hol martyrjaink nyugosz-nak: szomorú sirszobraikkal egy nemzet mult nagyságát hirdetik és gyászos emlékei annak a szép missio-nak, mely felé bölcsőjétől kezdve szívvel, észszel küzdött nemzetünk. Minden nemzetnek kötelessége, hogy nagy halottjait kegyelettel vegye körül. — Nekünk ez létérdekünk is! — Megfeledkezni nagyjaink sir-halmairól annyi volna, mint szakítani multunkkal, > Nagy okunk van nekünk különösen martyrjaink sírjaihoz ^-elzarándokolni. A budai és aradi nagy sírhalmok intőjelek, hogy kitől kell tartanunk és miért kell küzdenünk. Azok fölött a szomorú hal mok fölött ott vigyorog vértajté-kos ajkával egyfelül a hóhér, ki azokat megtöltötte, másfelül gyászol, könnyez a szabadság angyala. A hóhérarcz örök emlékeztető, hogy e nemzetnek milyen forma volt a legnagyobb ellensége és hogy kiknek nevét kell átkos emlők gyanánt magzatainknak lelkébe vésni. A szabadság könyezö angyala pedig folytonosan intőkép, hogy azokkal a gyászos sírokkal nem zárult be e nemzet küldetése. Annak a szép épületnek, melynek óriás neve „nemzeti önállóság, nemzeti függetlenség* — melynek alapja a magyar nemzet traditiona-lis szabadságszeretete — mely 1526-ban kezdett dőlni és 849-ben teljesen ledőlt — melyet az alap szilárdsága daczára nam volt képes sem Rákóczy, sem Kossuth njra fölépíteni : annak az épületnek egykor mégis állnia kell. Álljuk körül azokat a szent sírokat, melyek a függetlenség romjain domborulnak! Emlékezzünk meg azokról az apostolokról, kik azokban a sírokban tudja isten: békén pihennek-e? Nem fordultak-e meg már sírjaikban azokra, a miket mi tet tünk vagy a miket nem tetiünk? A munka, melyet kezeinkbe tettek le, befejezetlen. Pedig akkor tennők sírjaikra a legdicsóbb koszorút, akkor rónák le legfényesebben nemzeti kegyeié tünk adóját, ha egyik halottak-napján megünnepelhetnök Önállóságunk föltámadásét és az újjászületett nemzet örömrivalgása között elmondhatnék: nagy hal... |