* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.
| 537.1 KB | |
| 2006-06-02 10:26:38 | |
 | |||||||
Nyilvános  581 | 2049 | Rövid leírás | Teljes leírás (54.87 KB) | Zalai Közlöny Hetenkint kétszer, vasárnap- s csütörtökön megjelenő vegyes tartalmú lap Zalai Közlöny 1879. augusztus 31. 70. szám A következő szöveg az újságból készült, automata szövegfelismertető segítségével. SAGT-KAXIZS1, 1879. augusztus 81-én. 7O-1K azéixxx. Tlzennyolezsdlk évfolyam. S EUtiitMar: Jefees érre ■ • > *rt\\ ■ Ml érre . ■ « . B ! *"• ■ - a . A lap IMUSIBÍ risiet illeti ktal •sr*T Ceoet illMl ■ &elemearek p«4if ■ kiaiiboi bernentre inteuodtk : NÁ0TEAM1I8A Wliailateii Bér«.at«tleii Urelek. ceak lenért BMmktttir-eakt^l fofftdutQkk el. ÍKisinuk Tiaee. eeiel kőidéinek. l li < huabos petiteorbaa 17, nuoiiior 6 1 minién toTibbi torért 5 kr. NYII/TTÉKBEH lórimként 10 krirt fe-lettiek fel Kioeitári illeték minden >„(.;■»• hirdele.ert k -1 3ü kr fiteteudS. L. O 3 ZALAI KÖZLÖNY elíbb: A. TL. A.- S O Bit O S-Ksnlmutfároa helfhatóiiágáiiak, „>.-kJinizsa] önk. OzoJtó^garlot". m ,n.-«a»lxK»i kereskedelmi ■ ip»rb»nk«, .■.-kasíiwl Ukkrékpénxtár\', a ,zaUme;jei álUláuon UnlUtei-túlet" • ,n.-k»nlz»»l kiaded-neveló eíjmOlet", » „noproni kereakcd^lmi ■ Iparkamara n.-kaniinal küUáluztnianra" > inhb megyei én lárosi ei?)e«ület hhataloi értMiUje. IIeIeiikiiit kétszer, varsáruap- s CNUtöciQkOii niejjelcuo vegyes tartalmú lap. Deák Ferencz emlékezete r\\ IRTA: GYÚROM ANTAL vfníp. c. m. áldiiiAr. kis komáromi káplán. Jelige: ,Mi itzivünk ű, mi hó Bzivünk rala" Vérrel unván mÍDjenkirdiaj- eret; Férljuvá növünk fel álUlu É« e n-;raes ativ íme megrepedt." Ton^a. Költ. III. k. 20. 1 Egy mély sóhaj, megszűnt a szívverése, Mely mindnyájunkért fenn, hón lüktetett, Dicsőbb nevet Clió még lel nem vese, , Mióta ir.regét, történetet. > Cúkízu viliimként hatott « rémhír, Hogy meghalt a nemzet leghübb fia! Vigasztalás e búra mily csekély ir, Részedre DÍDCS fátyol bns Hunnia. Nem volt nagyobb halottja e házinak — Pedig egünkről sok csillag lehullt — Mióta István, László elhalának S kétes jelenné változott a mait Királyi könnyek áztaták koporsód Díjul őrangyalunk adott babért; A nemzet, mely jóslat gyanánt vévé szód, Siratja benned bölcsét, a vezért. N«m voltál csillogó fénynek barátja Czim, rang után soha nem futkozál; Te mint a büszke Bótna Ciacinnátja Zárkózva éltél, munkálkodva bár. Magad maradtál, mint az erdók tölgye, Szélvész erőszak ellen küzködél, A gyenge hajtist az, hogy meg ne ölje, Ha újra jönne még talán veszély. Midón napunk lealkonyult, s ütött már Az óra is, hogy lenni megszűnünk, Ki élni vágyott, túl a tengeren jár; Te itt maradtál oltalmai nekünk. Nem örülU-1 meg, mint Széchenyi Istvén; Nem vittél üszköt, mint Kossuth Lajos; Zsarátnokát égó háznak még szilván, Tudtad, hogy oltni azt miiyen bijos. Nem vándoroltál messze más hazába, Vigasztalád a fosztott bus anyát; Vihar, veszélytől nem fut más, mint gyáva Ki mentő eszközt bujdosásban lát. Mint bölcs vezére Árpád nemzetének Emelsz békitó szót a trón előtt, Panasz nem hangzik ajkunkról, csak ének Mely áthat titkon keblet és velőt. Midóu hazánkban számüzötten élünk, Midőn remélni, kérni bün Tála, Bizonytalan koczkára téve éltünk, Nem vártuk, hogy jön váltság hajnala. Mig ezrek ajka nem szólt mást panasznál, Te néma voltál mint Memuon szobor, Midőn ütött az óra megszólaltál. 8/avadra vérző sebhelyünk beforr. Te vissza adtál minket önmagunknak, Szabad hazának szívhatjuk legét, Előbb az égen hold, csillag kihunynak O»ik ogy 18rell a nap fényt gwrtearit. Magányban éltél, mig nem jött az óra, Melyben te is mint Mózes egykoron Hajolva rögtön mennysogalta szóra Vezetsz ni ven, veszély közt, zátonyon. Nagyobb Talál Atilla hun királynál Ki üstökösként félvilág egén Borongva, tette rémjel, vész gyanánt áll Neve jelzője vadság és önkény. Nigyobb, dicsőbb voltál a 7 vezérnél Ük hont szereztek tej, mézzel folyót. Te vész, örvény közt minket hűn vezérlét Hogy sz. örökségünk — hazánk megódd. O\' Concllként széttördeled a lánczot, Mit küzdelmünkben önkény vert reánk, Midón ég. föld bennünk elhagyni látszott Akkor hangoz tatád, hogy él hazánk! Szavad felér a trón magaslatáig; Beszélsz, mint Istentfii küldött vezér, Nem vád, mit szólsz, igazság mindegy szálig Mely us jogot, bizalmat esdve kér. Az nem halott, ki ennyi; tett honáér, Terhes munkája közt pihen csupán, Jól tudjuk, a nap tündököl, pályát ér, Sugáriból szövődik a korány. Nagy szellemed fényes oszlop mi nekünk Mely visszahat, mint a bűvös sugár, Mi arra büszkén lelkesedve nézünk, - Küzdünk, bár bonnét jöjjön vészes ár. Négy ezred évről hirdet szolgaságot Gúlák csoportja Aegypt síkjain, A seb, mit önkény ártatlan szttn vágott, Beforr ugyan, de fáj a néma kin. Hol vannak ők, kik ilyet aikotának? Nevük, hírükre terjed éjhomály; Dőltét ki szánja korhadt, száraz fának, Mely árnyat nem nyújt, éslombatlan áll. Mit alkotál, nem vér- és könynek árja. Szentély, a hol dicső erény lakik; Melynek te voltál leghívebb szolgája, Dolgozva titkon a végső napig. Emlékre nem szorulsz, te élsz minálunk, Élsz mint az újvilág Washingtont. A lét erős urához hón imáznnk: Sok ilyet nyerjen még Árpád hóna! Lehullt a fátyol, látjuk már a képet, Szolgáljon nékünK sz. oltár gyanánt; Hol Hunniának ifja, véne éled Erőt nyervén, a bősz sors, hogyha bánt. Mint csipkebokrát Hóreb szent hegyének Sarutlan lábbal álljuk azt körül, Magasztaléiig zengjen róla ének Világra szólló tett, erényiről. ünne- Ctóhangok ne, „Arrogante" pélyről. Paradicsomban vagy a ok, a méltóságtel-jesen ballagó- szép Duna kellő közepében. — Kétségkívül fölötte érdeke* története vtn etüu-déroraiágnak, melyen „öröküa hajnalnak játszik piroasága ;" fénykorának zenilpoutját azonban most érte el. Mart van-e magasztosabb, lélek-emelőbb látvány, mint midin két nemzet ölelkezik és két szerető sziv összeforr; van e Üdvárasztóbb érzem én 7, mint midőn teát vér, testvér keblére sima!, őrömkönjeiknek Arját lecsókolva. — Ily ölelkesésbea aj korszak nyi-lik. A magasztos szabadság, ai áldásos világosi ság korszaka. És az Örömkönnyek, melyek arem*-inkben rengenek — hadd ragyogjanak fényes je léül annak,hogy kétnemzet egygyéolvadt *g^gyé a axép. jó és igaz eszmék iránti magtSEtos kun-delemben. Héj; keresi már egymást a magyar és francsia. Végre vaiahára találkosnak. meg- TÁRCZA. A Kákóczy-nota. • Berkei Lajosnak. Emlékssel-e még rá, barátom, midán Aszó-don a francsiaból kitiltottak? Téged azért, mert czigány v*gy> engem azért, mert zsidónak «ü lettem? És midőn én szégyenpirboritott arcs-czal el hagy am a termet, te kikisértél a Kákó-czy indulóval. A nagy hársfa alatt 1 étel eped-tüűk. — Tixenkét óra volt és csak egy — szíva runk. Du ezen a bajon is segítettünk. Mikor te hegedültél, én szivaroztam, és te szivárogtál, mikor én — szavaltam. — Szavaltam pedig .Hallod, hallod a hegedűt\' erimü költeményt, összekeverveaxt tótén zsidó szavakkal. Te m^g-is azt sllitád, hogy ennél szebbet sobsem hal-\'ottál, és én megígértem, hogj közleni fogom véled, ha ehhez hasonlót találok. íme, oly sok év után váltom be szavamat. A mit te nekem akkor hegedültél, azt fogom én neked itt s«-vakban elmondani — de nem égessen agy, mint Müblbaehtól hallottam. — Hejh, Lajcsi! Ha én agy tudnék káromkodni, mint te — he-gedülni, de elátkoznám at 1705 ik évnek no-vomber tizedikét! Merte napon aludt ki hős Rákóczy szerencse napja, s a vitet, a félisten kénytelen lett saját orsíágából megszökni. — Kezd, ott van az erdélyi sziklattregben, csak egyetlen egy szolgájától kísérve. Szírében niocs vigass, lelkiben nincs remény, fájdalom és bubanat megtörték, és csak most látja be, hogy törekvése haaitalán, vállalata reményte-len. Sötét kétségbeeső dúlja szivét a logne- mesb, leghívebb honfiú a k, ki hazájáért min-dent koczkáztalott, mindent odaadott és min-dent — Hasztalanul. £ magányban most ereje megtört ésa rettenthetien mellére hajtja fejét é* sír, sir keservesen, mint a gyermek. Néma csend uralkodik körülié, mert mögötte álló szolgája elfojtja zokogását, nehogy urát jelenlétére em lekeztease. Csend van körülte és osak a keblét marczangoló kétségbeesés és nyomor jajszavai beszélnek a fejedelemhez. Most hirtelen egy csodásán reszkető hang rezdül meg a levegőben. Rákóczy feltekint és hallgatósik, mert e hang agy találtaszivén, hogy ez is reszket, mintha valami szellemi lény üd-vözlete ihlette volna. És egy második oaug is hallatszik, jajgató, panassló és még mások is következnek és egyesülnek mégható »zép dal-lammá. Rákócsy meglepetten hallgatónk. A legyótött, földönfutó hősnek egy árra hegedű buc egy gyászdalt — egy vipassdalt. Mily hosszara busódnak most e hangok! Hogy sírnak, hogy keseregnek ! Mintha a gyássoló hősnek Magyarország fájdalmáról és keservé-ről akarnának sxólani ; mintha mondani akar-oák neki: igy sí., igy jajgat sier-tett hazája. És mélyebben hajtja fején keblére, és keserve-sebben sir. Most meg harcsizaj rázkódtatja meg a levegőt, bátran, stilajan. élasen, harsányan. Igen, csatazaj ez! Ide sorakozhatok ti férfiak! Talpra mafyar! Harcira a hazáért! Most me gint változik a dallam! Nem a fel nem tartóz-tatható cMt&zajban rohan most előre. K hangjegyek Öwsetereglést jelentenek. Kimért lépesekkel vonulnak előre a katonák; buzdító, bátorító induló hallatszik, mely előre éa előbbre csalogatja a katonákat. És Rákocsy könnyei elapadnak és szemei szikráznak a harezvágy oroszlánbátorságától. Tovább hallgatózik és büszkébben em-l kedik keble. Elhangzik az induló, kezdődik a csata —: vad hangok zúgó, zajgó moraja, ágyuk dübörgése, puskák ropogósa, kardok csatto-gása. Mily örömittas ujongás ! Riadjatok ! Riad-jatok! Fejére véashalál, ki reánk agyarog ! Előre, előbbre magyarok! Söpörjétek le azt a csócseléket arrel a hegyről; Fel a zászlót! Mi enk a evóiolem! Éljen a haza! És térdre borulnak a seregek, és hálaimát küldenek fel az égbe a seregek urához, a ma-gyarok Istenéhez. Meghatva e hangúktól, Rá-kóczy im\'ira kulcsolja kezeit. De mi ez? A nó-ta megint feljajdul és sikoltoz vad hangokban és újra zug, és újra zajg a féktelen csatalárma. As ell^oség visssatért, az ellenség újra itt van. És újra düböng üvöltve, a csata is újra hallatszik, káromkodás é» ima es átok és áldás ! Jajszavak, sikoltozás, — ordi\'áa — mig végre a kétségbeesés keserv hangjait s a végnélküli fájdalom feljajdulását — csend követi. Siri cieod! És e csendből megint kiemelkedik egy mesésen halk panassbaog, mitrt a nóta kezdetén és elfojtott sírás zokog ki a keserves, fájda-lomszülte hangokból , melyek halkabbak és halkabbak lesznek, a levegőt alig képesek meg-rezgetni és megreszkettetni, mig végre vegké-pen elbainak I A nótának rége van, és mély c*é*nd kör-nyezi megint Rákóczy t. Felemeli fejét és halántékára szorítja ke«t. - .Alom volt e», vagy való? Mondd, Kál-mán ! Hallottad-e le is Magyarország kinszen-Tedéseaek történetét? Mi volt es, Kálmán ?* .Uram egy czigány hegedült itt. Ott álj a" sziklaoldalon." „Hívd elé, Kálmán, hozd ide.* És csakhamar ott áll a fejedelem előtt a rongyokba burkolt czigány, rövid, lyukas kö-penyt hanyagon vállára vetve, hoUóftjkete haj-zata vad szálakban kuttálj* körül halvány homloka^, de arcza lángol, szeme szikrázik, é% barna kezében tartja barna hegedűjét, a vilá-gon leghívebb kedvesét. „Minek hinak?\' „Barna Mihálynak, uram!" „Ki és mi vagy?" E kérdésre Barna Mihály, a rongyos czi-gány, büszkén veti fel fejét. „Éa mii véss vagyok, aram !\' „Mondtad, és igazad van. Hallottam mű-vészetedet. Mit hustái?\' „Nam tudom. C*ak gondolkoztam, H a mirő 1 éo gondolkozom, arról gondolkozik he-gedüm is." „Tehát Magyarország szerencsétlenségé-ről gondolkoztatok mindketten. Mindketten ve-lünk voltatok a csatában, velünk harczoItatok, velünk legyŐZdttetek, velünk sírtatok. Nemde, igy volt?" .Azt hiszem, hogy igy, uram. Tudnék festeni, lefesteném, tudnék verselni, szavakban m un danám el Magyarország balsorsát: de én csak hegedülni tudok b igy senehangokban be-széltem el magamnak mindazt, a mi itt as utolsó években történt." .És csodásán tudis te elbeszélni Mihály. Szeretném tőled gyakrabban hallani, akarss*e velem jönni Barna Mihály ?" Erre Barna Mihály haragosan rázta mag fekete sörényét TIZENOTOLCZADIK ÉVFOLYAM ZALAI KÖZLÖNY. AUGUSZTUS 31 ém 1879 értik egymást a eme hatalmas. j*lentt"-nfgteJjes napon, melyen teatvérieaség szent érzelme ttli ünnepét, — vigadoak zeaestó ZMÜetL Éreate » Ráca Palyaa helyset fontosságát midőa 120 barna legénynvel egyetembe*, a szépnél szebb magyar nótákat caináJta. Keser-gett, airt a hegedű — Keseregtünk airtank mi »* Nem azégy^ljük e kényeket, hisz a testvéri Meretet*zúiéóket.ÉJpAÍi :odt», hol találkozik a magyar a franczía szive, — Rágyuj\'ott a mar aeíllaise-re. A vér sebesebben kezde lüktetni ereinkben, szívunk fe*zuit, megszihv.l a bizo Malom, láuak lelki szemeinkkel közeledni azon jobb boldogabb kürt, melyben derültebb leaz az ég, vira!óbb a föld, láttuk nőni a magyar éa francxia nép boldogságának faját. Oielkeztüok búsultunk és lelkeaedtük. — Viruljon is vi raijos aranykora e két nemzetnek, mely éretted karczol szent szabadság, éretted lángol eszményi világosság. Eibaogzott a dal „cserebogár sárga c«-rebogar* . . . Ricx, a Pali cse lekedte ,gu nurun, üveghangon Oda akartak kiJtani néki Pe\'.óá-D**k szavait: „vén muzsikus, mit vétettünk mi néked", „hogy mindig csak szomoritasz ben-nünket?- Ds Pali csak «irt — Kesergett tovább is heg-rdüjén. már-már azt hittük, hogy ösazetór kezében, — elbeazéiie nétiiok szép zeneszóban a magyar nép dicső hajdan korát, el miaden átélt bánatát. Eiérzékenyedtünk. Ekkw elófiíp Buokó. as öreg, és gyönyörű váriatokban, a legnagyobb művészi szabatosság-gal jásszá el a Rákóczi indul<JL — A lelkea-dés zenitpGn:ján áiiott. Vív: ía francé Vive la li berté! Ezr-ík ajkán egy kiál\'.ásegy menydörgéa kéat harsogott fel ez ima az e^ek urához, min den arczOQ égett a lelkesedés lángja, miuden azivben m ed indult a vér éa a tenségev Raz&bad-aag* mosolygó tekinte ie azokra, kik egymást •nercük, égő azeretettel. Ettvc hangversenyen malawiunk. Márkus Emília, mú-/éazi szavalfá*a s kül-ső megjelenésének leirbatlan bája által a azó ■ szoros éricl-néüen msgbuvo.te^ k<jzöüség^t, d-; kü:ünó*en trancua vcntiégciuket. — Hai.o.tult i a magyar csalogány, B aháaé éd^s-bua énekét : is. Laareoron képviselő, nem győzte e-éggé dicsérni a „auperbe brunne fiíie* t. "Sudjuk mi azt már rég. hogy üdrben lobog miadeukin^it szive ki Blahioé piros arczanak víytó rózsáit látja és ki azivgyógyitó, kedves dalait hallgatja. A hangverseoy után uralkodott iámét a czlmbalom, hegedű és furulyázó. Járták a fran-czíák, amúgy Itten igazában, m&gyaráo. Uí hogy ís ne, hisz — tudom lateoe^i — a nap tüze sem aüt reáűk forróban ama tú\'-aél, mely a gyönyörű szép szőke meg barna magyar lány-kák azemeiból lövellt ki. Vendégeink jelenleg az alföld kies rúnáján időznek. Itt & szabadság eme kies világa ban, öemerhetik majd meg a magyar népet, .romlatlan erkölcsében, teljes szivjóaágbin rs és nemzeti búszkeaégében, H% ha a lefolyt öröm-napok megteremtik a magyar és franczia nép állandó barátságát, akkoreitelíjtjük-a b^nn\'in kit sújtott elemi csapásokat, látva hogy Umét \'rvényre jutott azon. elvitázhatatUo igazság: ninca olyan roax, melyből jó nem fakadhatna. STEINITZ HfcNRIK. Pető (F.Iyt. éarígO ö JeUége a király necétxm! Somogyi Karoly I aÓ r. vádlott festi val-lomásától eitéróleg eluadj*, miaseria!: aaolgá-Utí heijkereaé* végett 1879. éri május hó 4-én reggel Caán;baa Mesteri Fereocik** is betér-vés, Pető Győrgyftt ott találta, oané\'. maga. ■yoaasi e^tiTOzván, a» ealitett cxéibói Kála<>-Csáajbas ssolgálatbaa álló Gáap.r Péieraél is tadakosódott; kitol kijőve Ulákozoí*. nmét Pe tővel, miatáa •» kijeleotette. hogy azioten sxol-gilatot keres, elhatározták, bog? «gyú:t tarta-nak, az eso mt*tt lusan haladhatván, az orvé nyesi h\'gveo üárdoByi nevú tuldmive«h-4 be-térve m^ghiltak. honnét május 5 éa reggel is-mét ntra keltek, aapköst egy helyeo tadako aódvAn h-:ly atáo, minthogy e napún is e»«-ti az eső. estefelé Köveskatr* tértek be, hol P»l Lxjws bojtárnál háltak meg, május *\'* áa Via dornyaUk felé mentek , 10— U ór> kost birka harangok h^npját hallván, axoo irányba tartottak ama szándékkal, hogy a juhászoktól értesítést szerezzenek e midón is aa erJ-\'Wi a mezószéiéo a juhok mellett egj juháat: ü vrp»-pir telét oirasni látlak, a juhász felé közeledve az a papirt, — melyet Somogyi péuo*k ismert ftl — hirtelen csomóra kapva, dolmánya kül*£ z»«bj«be rrjteite, e j .ihásszal történt f-i óraí beazelgetés után őt elhagyják, alig voltak t&ie 15 lépésre a mid\'ín Pctó oda nyilatkozott, bogy visszamegy meguén m>t dug aszóit axon ember zseojébe a elveszi tőle, Somogyi ellenezvén est megkezdett a^já: tovább folyUtU, Pető e.ieo-ben viaszament, csakbsmar hallott Somcgyi •gy vágást, visszatekintve látta, hogy a jubásx o*sze^sett, mire Petúbúz vu*z*ki*iU>(i ,a* Isten-ért mit caioálaij ne bántsd"* de Petű még pár vágáat mért reá s külsO zsebjéból a péuzt ki véveo Somogyi atáo szaladt, neki az elraolott péosból 20 trtot ad>tt, ecoiáa mindketten Ren- d^kre menven, ott maguKuak a azt-rzíit pénaen ruhaoetnii-iket váaar^lak. Tagadj* Somogyi Károly, hűgy K.ül*ó Csinyban uir;éot csallakozásukkw Petó György kijelentette volo*, hogy szolgálati helye van már Mándon, s ho^y ennek elfoglalása vége*.t odamegy; tagadja, hogy Petit azzal ámította, miként a Vindoroyalaki erdjneo a pénz f-Jveti magát, a hogy a pénz kíemeibeiése . végett ne-ki a kaná»z baltat átad:a. állításaként arról, miszerint azt Petá hul szerezte tudomásául nein bír; anoak iodukaul, hogy miaiegy h.irom na pon át ViodornyaUk közelében Urtózkodtak, a folytonos esőzést hozza te]; tagadjit hogy a vindony alaki erdőben Kuta»y juhasat meg-látván, azon szavakat intézte Petőhöz „ez az a kinél a péuz van, ezt kell levágnod", hogy Pe tűt levágással fenyegette; a vé^re Pet# által előaduU agyi!ko4ság miként leeadú elköveté-sére vooatkozó megá Upodáal s különösen, hogy Kuiasyval két órán át járkáltak s a pénzt zseb jébdl ó vette volna ki, A hit alatt kihallgatott Mesteri Ferenci és Pál Lajos tanuk vallomásaként, mint kiknéi v<idli>ttak május 3 4 • illetőleg 5-én hosszabb idón át Urtózkodtak, «iőttuk arról, ho^y wol-gálatot keresnek, mit sem ssólllak; tanuk val lomáaábó: ki-üaik, bogy vádlottak a büatett e\\-köv«téa« napjia resjgrii 8-9 ó-\'* közt »índ->r-oyalaki erd4 feUU agyanasoa nevö köwé^oek tartottak, azonban a falu etó:t eltértek, Var^a Gábor UDU szerint: mintáa a juháazok is ép akkor hajtottak ki, kik* láthattak rádlottak, ugj tűnt icl, sninüaa eléjftk akartak v&laa ke-röJBÍ s külonösas) KOC*M Jáaoaa TömörMihalj ta&ukkéot, vádlottak mintegy két órán át a ja bok mellett Kotasyval járkáltak ; Horva\'h László tanú ig*so[j*. h^y Somogvi Károly e gjilkoe«ágot megél-zóleg mintegy két bé\'.tel kéi tsben u megfordult háaáatl s Kataay |a-biw bojtárjával oála ismerkedett m--g t e vád-lott beism-sréae iieriat megtudta, hogy Kntasy aúket v>k. A vit*g*Ut adatai asarint Kataty azon hírben állt, mint ki pénzes s ast magával szokta hordani P-JtJ György ojm ■•m*rt-í K\'i\'asit, a ktAallgatoii vindoroyaJaki tanuk, át koiöaő >en H^rráih Liaztú — Ka;asy gazdaj* el^tt is Pet«S t"ij«s^n ura-ífetlen; s végre május >*-án a gjilkoa*íg napján kedvetó idó lévén, e napok ban a juhok elótzör voltak a mez/rc hajt ha:ók. — Az «kkénr kiderített körftlméay^kkel, míg egyré*zr£i azon Pető Oyörgj által b-íts mert lények által, hogy a kanász balu ke-zében volt, Míg Somogyi Károlynál c*ak bot, hogy az erdőn faíyton járó kelók miatt kény* telenitlettek mintegy két órán át Kataayval járkálni — megezafojtatott ama különben aem támogatott védekezése, miként Snijgyiaaic le-vágáesU való f^ny«getái. a megfei-miii«4 bna a búaie\'.t elköreé*ére; m^rt oenoctak az «rr« alkaloias eszköz vo!t Pctö kezeinél, t?hát tájai erej^bó:, d« hlotajy értesiiés;. vagy * jár* **!\'* hivatása álui megvédhete volna maeit: X^T ■Jáaréazrdi P«tÓ György e.icn fisih — iw aiapjáo beigazol talmit, miszerint nson ríhat m záaukh^ képest és az^n czéítaf-al, bog/ Kaia-*y- péaxé\'.C, m\'^f^ssthassák — 6- le***}»f kél órán át ju-&a!:ak vei-*, míg végre alkalom oyil-ván, b^umeréde az-rin^orozva, s az or%\'o»i b-»ocz-jegyzókunyv t^auaiUaakéttt is a legaagyuoD Kegyeid mse gg-i vetie el é.eté; • smerezte meg péozét. — \\rAÍamínt P-?t<5 Györgynek — Somogyi Károlyi terb-t "• vallomását, utóbbinak öno-MS-merését, s a vizsgálat, agy a végtárgyalás ama adatait egybevetve, hogy: Pető Somogyinak öaaZ\'ijöLtükkor kijelentette, miként M iád-ra már elaieg\'dött a oda indul; mily előadási vaWigr* emeli az, hogy a bűntett elkövetése u\'-án csakugyan Mi ódon azolgálatb* lépett, mit eg}éabitént c-ltitkoini, vagv az ellenitez-jt ái litaní mi szükség se volt, ekként Petőuek hnlye lévén, együt: jiráiuknak Somogyi által áliitott Indoka aem forgót: fenő: hogy Mesteri Ferenc* és Pál Lajos juha szók kimondásaként is vádlott tk — jóllehet erre legületékesebb helyen voltak — szolgálat iránt nem tudakoltak : miáltal, ugy azzal, hogy vádlónak dánybol, az u:ba ejtett örvényest hegy s Koveakuon át — Viodornralakig 1 mértfóldet tevó távolságot bírom nap alatt jár ták b*, nemcaak teljesen m*gczáfo!tatik ezen feltűnően gyanús körülmény elotzlatására czél-sott á»mogyinak azon elóad<ua, mintha hely iránt kérdezúdLödé* a az eovzós okozta Vmdor-nyálak közelében történt hosszadalmas tartóz kodáaukat, aót b*gyón*tt téaynjé váJik PctC ralljmása által is támogatva az, miként vádiot-tak mint jmiánwk tudván, hogy ajabokeaób-n leg-:ire nem hajtatnak, be kellé várniok az •rre s bános tervak keresetfti viteüre ikl gy Somogyi társai a b*at*tt elkövet^ gg 8—9 óra közt több egyéasjel találko aoit, agy kocvetlea Visidoroyalakig koseledett, •Ai etry n^apat joh mellett Kalasy gazdája Horváth Laazlót m lá\'batta, kit jól ismert. — mégis mutdasaket mellőzve h-^ly iránt nem kér-dexoak^lou, baaena Kataayt, kit sőketa«k is-mert a ki a kr>rnyék«n szón h:rb*n állt, hogv takarékoá, peaze*. s pénzét magával axoku hor-dozói — kereste f<-i; hogy Somogy; K«r»ly eb3nt«ttet m*geU- «Cl«s; kél hátt«l r<trA id& alatt két tzbea: ff>r dúlt m-z VindornyalakoB. Horváth f^áazlo ju- bán gsvzdá)á«ál Ksiassjr észtéi lévén »zo\'-i- latban, v-le í* találkozott, a nea c*apán siket aégét Upaazuita, hanem ladomást •zer«zh<!t«tt a fel-le keringő btrról, vagyonoaságárói, aig Pet<5 el\'Sl Kataasy a rinzonyai teij-wesi ismeret- lenek voltak, m^ly korqlmetryben teli i*dV>kát, de egyaseramiod hiteire em«tí P«l£««k azoo vallonsását, b>(ry lioflaogyi yuktkjémk kúben körültekín Í 9A íemg nHstr -t^\'Ut — innenit\' tagadása Kiitasyval "ijörgynek indítva íi:wvva! "* tartja, j±ragjaf msnrét-, te- p j ; atán ji.*aiok. — W-j«* hi&eire *T»* C HirTraj. László Koc>is JasKta, Tfl— ár Mr&^lv cs hí: aiaU kifaailgmiou taaac. t UKS va. oaisa bol kit&níleg vádiotiak b«j\'-tt elk^re^»<-kor mintegy reggeli 9. órától d*íi 12 Oraig. tehit pár órán át járkáltak Kutssjval a jakok tttia, egyik jobbról, máaik balról; hogy ísjiDOgji maga is beisiaori, mk«ai Ku\'.asynak Peló által lettmeggyilkoláaaspéaz« elvéleiét látván, Petővel nyomban az elrablott pénzen megosztoiotl, s az napán raj\'-a maga nak ruhát vásárolt mely tette nélkül, hogy szaodéka a Pctó által toganat<>si:oti bűntett lé-te* a lésére ne irányult volna, nem vé:hoto\\ Mindezek mellett figyelmen kivüi nem hagyva Pet«5fi fiatalságát s Somogyi korosb voltát, ké ségtelen az. h*>g_v Pdtö György álul Somogyi Károly rábírása folytán s közrehatása meilett, el^re megfontolt szándékkal rablásí czélzattal fosztotta meg Kutaay Józsefet éle-teUót. — Ekként Pelo György I-*o r. vádlott ellen a rablógyilkosság, iximogyi Károly 11 od r. vádSoU elén pedig a rablógyilkosságban bün-részesség bűntett alanyi s tárgyi tényálladéka BNetn, uram! Csak e g y juetigot birok a világon: szabadságomat, s azt nem áldozom fel, Hegedűmnél egyebet nsni azeretek, a az velem van. ; , - vIlegedüdDél egyebet nem szeietsz. Uol-dog ember! Nincs semmid, mit meggvászolnod, megairatnod kellene!" „Ue mégis, uram. Siratom őt." .Kit, Barna Mihály ?• „Kii uáitt, mint a neroea ífjedelmei, K* kócsy Ferenczet. Ismertem szép anyját, a mun-kácsi hűsnűt — gyakran vult alkalmam neki is húzni, ót pedig már mint gyermeket ismertem. Jú volt, szép volt és hangja ugj csengett mint hegedűm Aztán mint iijut is láttam egy napon, épen mikor medvevadászstra indult, és edes anyja csókokat hányt atánna és 6 édes mo-■olylyal kiáltott .Istenhozzád" ot vissza, mikor a vadászktirtök harsogtak és a paripák nye-ri tettek. " .Barna Mihály, az luenre kérlek, hall-guss. Éo vagyok Kikóczy: sz^p anyám boldog-talán fia." Éa a barna mttvész földre ej fi hegedűjét és földre eaik maga is, és csókokkal halmozta Rákóczy lábait. „Áldott légy, Magyarország h/ise, a haza és ssabadság királya! A\'dott légy, Erdélynek f«jede!m« !* ,Barna Mihály, erdélyi trónom Ziibóoál itaszexázatott a ugyanez történik majd egyezer a haza szabadságával ti. Hegedűd gyászdallal végezett, ugy végződik m*jd Magyarország i>. £s mégis sseretoém nótádat többssör hallani. Most — mintán már ismersz — akarsz-e v^lem jönni ?" ,lgeu ur*>.ai, kürelni akarom az életben és a halaiban, követni akár a meunybts, akár a pokolba.- ,É* huxni fogod-e nekem m-giot , azt, a mit ma húztál V* „Mindennap, minden órábaa, a báoyazor majd par«ncaolj», és ha megengedi, ugy tiszte létére nKá k ó c ry -nótának" nevezem." „Legyen! monda a t-;j^deleni. Nevezd Kákócsy-nóiának. Nagyon is illik szerencsét lenségemhez. Tán maradandóbb lesz mint ste-reac**m é* dic^ós-ígem. T*n emlékjeiül m»rad fel. mely gyermekeinknek é* unokáinknak be-szélői fog e vészem napokról és Kakóczyról, a legyőzött bontiról." #Jer velem, Barna Mihály, sálam ma-radsz." — Éa ugy ia l*at. Barna Mihály a fejedelem-nél maradt & hú kísérője lett viszontagságos életének. Hogy raiképan lett a Rákóczy nótából Hikócsy*induló <U az eredeti magyar hangszer-ből a „tárogatóból" hegedű, azt barátom, majd jövő levelemben mondom el. Most kifáradtam. Mert hidd el, ugy mint a Kákóczy-iodulónál vonód reszket, ugy reszketett e sorok leiráaá nál a tollam 1 .. latén veled! WITT FÜLÖP. A harezok napjaiból. Török Eroülöl. (Folytatás) „Nincs elhagyatva ön —szólt ünnepélye sen Ákos — életért életet adok • áldosok, ha visszanyerik karjaim az elvesztett erót, van ki megvédi Önt, éltem megmentójét, százecerek ellenében is." „Köszönöm — rebígé Nezsa, koayebb a vesxieaég iulya, ha kettő vállát nyomja; aegi-téirT ápolám eddtg, most legyen \'Ámaszom, le gyen oltalmazom^ é* bensó hévvel ragadi mag az ifjúnak kezét. Aztán btszéilok egy szebb világról, Ákos ékesen ecseteié szülőföldjének népét, szokásait, a Nex*a hallgatóit most, nem akart elveszteni egy hangút sem a mondottakból. Mikor derűit volt az idd, Kezaa karon fogva vexeté ki Ákost a verOfényre, majd javu-lásának fokozódása mellett hosszabb sétákat tettek, hogy Akoa felgyógyulása mielőbb be-végzett ténynyé váljék. Ketten éltek a minden oldalról körülzárt félreeső völgyben, hallgatták az erdő dalnokait, együtt bámulták a nagy termésűt szépségé Maríto nem ma táti magát sokszor. N\'-zsa egáljának tüzesebb heve lüktetvén ereiben hamar lángra gyah, s az mit a beteg elítt elrejteni igyekezett, napról napra követe-lobben j-elentkezett Nem állhatott ellco a varázshitalomnak, egy szép árnyas bükkfa alján, hova pihenni dőltek, édes autog .ssal önfeledten és oly boldo gan vallá meg azon érzelmet, mely mint tuz~ tenger rohan át egész valóján hetek, hónapok óta ... Ákos megrendült a vallomásra, mitól előre is félt; alapjában a megtoatüJt be08ületea*ég le-vén kénytelennek éné magát őszintén beval-lani, hogy érte otthon agy kedves menj asszony eped, várja a napot, melyen ast oltár h-t vezethetL • N-izsa, a harezok leánya nem volt képas kiállani az irtózatos csatát, mely szivében tom- bolt, ájultán rogyott össze. t Akoa a szegéuy leány fölé hajolt, a mi-kor fölvete köBfteh tekintetét, vigaszUlá szép szavakkal. De Nezsa tudott uralkodni is magán, fel-emelkedett. \\Mondhatalianul ÍÁy hogy kegyed-nek ily izomoruságot okoznom kellett — szóit Ákus — soha nehezebb sora, és helyzet nem állott előttem, egy angjali lélek és egy angyali életmente1 közöl választani nem emberi, hanem isetni dolog; egyikhez btK»ület*zavam, másik-hoz az Örök hála érzete ciatol: mit tegyek, el-vesztem fejemet, gondolkozásom megakadt, eszem megtagadja a ssolgála\'ott," „Van e Önnek nővére?\' — kérdé KezJ» „Volt ig«n — viszonzá a kérdett — egy szelíd kedvet teremtés, de pár év előtt elragadt* az irigy halál." .Lngedjö tehát — azóh fenköl len Botnia leánya — hogy nővére lehessek, igyekezni ío gok belölteni az elköhösöttnek helyét; engedje kérem, legyen testvére az apátlan-anyátlan ár-vának, ugy e megteszi ezt édes Ákos?* .Nemes lélek!" — aaóll mélyen elérzéke-nyülve és édes kéjjel voná keblére a kedve* teremtést, hosszan tarló testvéri csókba oWa-dott össze a nem egymás számára teremtetni látszott két ifjú aziv. A közeli dombon egy puskalövés dördült el és rázta fel a méla csendet. Ákos és Nezaa ijedve pillantottak egymás- ZALAI KÖZLÖNY TIZENNYOLCZADIK ÉVFOLYAM • fyá lévén g/fttVe, b\\ioÖ«itend& • érvényben levfi ha*»> törvényeink u. m. 1492. 82. t. cs. H. Ü. I. lő. III- 5. ugj a feunálló gyakorlat itUpján kötél Aluli halálbüaietfere ítélendók yolUk. — l Buutetésük megállapitásánál mindkét rendű vádlottra Bulyositókéat szolgait, hogy Ústiole valloraiat nem tettek, ugy • bűntettnek orosra, a legaagyobb kegyetlenséggel ■ vak mcrűüéggel lett elkövetése. A halálbuatetée végrehajtásaíorreodéoek megáll* piiiaánál pedig 6gyelembe véftrtt, miíseriut Somogyi Károly erts.ini büaszerzS-n<k bizonyult ■ a Pető Györgyöt illetőleg ivnn furgó luljesen rovatlaa elmélet s fiatal kor, míot euyhitű kurüiményok. Vádlottak vagyoni m arasz .altatása bü-gükbúl küvetkeeik. E&en Ítéletet míadkét ruudü vádlott fe-lebbrzi, kir. ü^yónz megnyugszik ; vádlottak ff.l«bbez>íae folytán, de bivaUiból i« az ouces iclok felülbírál Ás vógtstt a tekintete* bud.pesti Itir. itrtlú láblAhoi follerjoMletui reude.tel.iek. Kmf. . MIKLÓS KÁKOLY, ni. k. t. elnök. HORVÁTH w. k- \' h. rMadiV VKBER KÁROLY, m. k. kir. trrs*íki jc/*»n (Vég.) hírek. — yagy-KanÍ*aa virískÓpviadú tea tületéoek aug. 27 én Lrtrtt ülédétwn Deák Forencx nagy ha*ánkíi» szobrának leleplezést ünnepélyére következő 10 tagú birotUág külde- tottki: liitorti Ujüt, Biau Pal, Darés Zaig- moud, Kbeusp^nger Lipót, Eperjeasy Sándor, G«lsöi Gutmaun Heorik, Kovate János, Pr»ger Béla, Ür-Szukita Nándor és W«issS*mu városi képviselőit. A zala egerazegi tüioltó egylet zászló felavatási unoepélyéoél a vároa nevében szeg beverésael üruszváry Gyula városi képviselő biza\'ott meg. Végül a kottorii tüi- é* árvizki roauhak ré.-zére a városi pénztárból 100 frt. segéiy utalványoztaott ki. — Kővetkező sorok közlésére kereatet- lüuk meg. ,Az Elienör uimü lap egyik közaj luutt táviratában je!z:, hogy Jörsef túherazeg 0 felsége Nagy Kanizsán érkezvéa at elöljáróság által nem fogadtatott; ez :u uok oldalról tévea iu»gyarazMt kutíorrásauJ szolgálható kózle- meuyrc uem mulaBZt hatjuk el megjegyezDÍ, hogy Hl.tíviaugusituslió 16. 48. bt. a. keit és Nagy- Kaiiizaa város Uoácaiho* Zlamál Oraagj ur aláírásával ellátott átiratba határozottan tudatik h<>gy Ó fensége mioden Uivataloa fog*dtatás,( ugy bármely tiszieltet és elmaradáíát kívánja* Lehet, hogy egy magán embernek ilyn«míi nyi Jaikuxata cank óhajnak tekiottítvéD,.nem köle" lezíiet szoros megtartásra, de egy uralkodó csa Iád tagjának egy ca kir. fóheroregoek eaen ér- tesítési parancs, melyet köteles mindenki, annál mkább egy elöljáróság, — melyhez az értesi ói hivatalból es tüzetes kiíejetóssel inléíteük, bár- ra, s kérdezgették, találgatták, ki volt a lovö de nem láttak senkit. Marko leskolódütt olt a dombon, éles szeme jól látta a történteket, lekapta válláról fegyverét, czélzot*, de a nagy measteség miatt golyója nem talált. „Ez Marko volt, habegd Nezaa reszketve ő látu éles szemeivel, a mint átkaroltál, látta a tuint testvéri lelkünk a« egyesülés szent Fri gyét, a testvériséget megpecsetlendii, egy caok-b&a ulvadott össz«, felkapta fegyverét, ténye-gcióleg az égre emelé, boszut áll oz rajtunk, vé-re* buszul." „lUh a nyomorult! — k iái la f*l Ákos — a vérengxfi vadállat szomjas botsu után? ki oemielenül megtagadva, földre tapocra mindent a mi emberi, a védtelen sebesültet meg-sónk\'-tani siáudékoaékVjövzie tehát, van még ereim ben an ny i vér, és van beu n dm anayi eró, hogy elégtételt vegyek magamnak." ,As Istenért Ákos — esedezik Nez»a — mit akarsz? gyengeséged nem áll hatja ki a vaserővel a tütpróbát, ha te elvesztél, kr ment meg engem a legirtózatoeabb sorstól? No beszélj ifíy, csendesedjél, végy higgadtan íontolóra mindent, az égre kérlek !" „Ne félj Nesaa — felele Ákoa — e pilla natban oly erót érsek karjaimban, hogy orosz lánnyal, tigrissel mérkózhetném, hogy képes vulnék összoromboini e nagy míodeDséget, porra tőrui ellenfelemet!" .Csalatkozol — szólt Kezsa könnyes sze-mekkel cdüggHegen — Marko natn áll veled szembe,\'ravasrul orozva tor reádl Ákos én isme-rem « közös ellent, cselekedjél tanácsom szerint, hisz testvéredül fogadtál, kötelességed védel-memről gondoskodnod; jer sieswünk a kuoyhóba, <>it mttjd mindezekről többet; kövess szaporán, muw veszteni való időnk!" mily nagy tisztelője Ó fenségének s bármily sze-retettel ragaszkodjék is hossá a város kösdftaége — irányában megtartani és így Nagy-Kanizsa városa öröme és tisstelete jelét máskép, mint hogy a lobogót a varos hu tornyára kil&sette, ki nem f-íjezheté.* — — l>isxebédre eiöjegyxé*. Deák F» rencz hazánk nagy fia emlékére Zala-felgcrssegea felállított szobrának 1479. évi nep*.. hó lén történendő ünnepélyes leleplesése után, az .Arany Bárány" vendéglőben disaebéd (ban- quette) fog megtartatni, m ineiyben résstTeDni uh aj lók. 3 frt díj leé«:tése mellett magukat akár a városhásánál, akár Csukelter József megyei fótzámvevo urnái elójegyestethetik. — Kitüntetetek O felsége Bistnia és H ercregovina megszállása alkalmával a ka;onák éa hadi anyagok azállnása körül tett jeies szol- gálatok elismeréséül Stelzl Frigyes kompátke- lrái mérnöknek, s Markó Antal kanizsai állomás főnöknek a koronás arany érem keresztet adományozta. — Teke Pál Bandi ref. lel nőst ur aug. 26 án a gyakorlatról fáradtan haza tért 7<S ZH. 3. HZ. honvédeket megvendégelte ; ezen szíves ságiért fogadja elismerő köszönetünket. — A Uipolcxat megyei taniiógyülésen mintagy 80-an jeleutek meg. A kdzponi K«ni lanil Keszthelyre tétetutt át. Kluo< C»athó Alajos felső leáuyískolai taoitó letu — Balaton türetlrM írják: Szent bt- 7án napján a vSzeretetház javára műkedvelői hangverseny volt melyet Tarnóczy G. és Prém József urak rendeztek* A hangverseny igen jó sikerült. A Károlyi vendéglő nagy terme »z Aonabál óta nem telt meg oly előkelő s nagy- számú közönséggel. Tarnúcsy Gusitávné szüle- tett Getsei Gulmann Ida urnö hosszabb nÜnui uem akaró tapiokra ragadta a közönséget, Gyuj\'ó hatánsal voltak liorlová* ványiné Loukay Irén urnö népdalai a „Piros bugyelÁrit" és ,St»rga csikóból," melyeket is- méieiuie is kellett A kedves és szeretetre méltó Krauiiz Francziska (^Veszprémből) Gyulai Pál „Éji látogatás* erirnö classikus darabját ssavaltu. Végül a szeretetház növendékei kös kívánatra maguk is réazt vettük az előadásban i d.-rék igazgatójuk Nagy Áron vezetése alatt néhány kardalt adtak elő ö&szevágón. Jövedelem 200 frt. — Ugyancsak B Füredről a kGvetke- zó tudósítást vettük : U folsége születésének év- fordulóját, topábbá Sx. István király napját m az itteni közönség in kegyelettel üuo ■p.ilte meg. Mindkét nap kora reggelén a nagyobb épüle- tekről nemzeti szinü zászlók lobogtak, a icae- kar hazafias darabokat játszott, a kápolnában pedig isteni tisztelet tartatott, mely alkalommal Simon apit misézett fényes segédlettel. A ká polnaí szurongásig megtelt az ottani környék notabilitásaíval. — Ai étiskkarban a ssinház összes tagjai vettek rétzt, a sulókat pedig Kei- ner Antónia énekelte nagy hatáaasl. Délben diszebéd volt ai apu ő méltóságénál, melyen számos előkelő személyiség volt jelen. — A balaton füredi kies fürdót aag. 17 ig miris 19ó5 türdővendég látogatta Csakhamar elértek a kis kunyóhoi, Ne esa ajtót nyitva Ákossal együtt eltűnt. Alig léptek asonba be, Nessa az ablakon kitekintvén elszörnyükődve uém4n von\'a ma-gához az ífjut. .Ákos! az élet oly sxép, ily ifjan m»g haluí oly borzasztó! nézd ott jő tíz raoló, él-ei kön Marko — szólt fuldokolva Necsa — menUd meg magadat, ments meg engem ; üt p.-rcí alatt ide érnek, ha itt találnak, akkor veszve minden ! J\'»jj. menyasszonyod emlékérft kérlek meneküljünk; im raggad fel atyám öl-tönyeit, aztán Itten vezéreljen utainkonl" .Igen menyasszonyt m emlékére! szólt fel lázas kitöréssel Ákos. A következő p ;rczben mar kivül voluk, az aj ló gondosan bezár ea lőn. A tiz rabló M*rkóval néhány pereire m<*gyérkezett a kunyhó elé s legott ai ajtó ki-lincsét rázta, Neasa nevét hangoztatva; semmi felelet; újra rizsa, újra döngeti, és semmi hang belülről. A rablótársak mosolyognak, Marko dü-hösködik. „Bi kell törni as ajtót, smiid*n ablakot" volt Marko parancsszava. A rablók engedelmeskedtek, a h**gyak sokszorosan visszahangsották a sfirün >gyraás-után következett fejsze csapást, Nezsa és Ákos mintegy 400 lépésnyi távolból hallották a ré-mi tŐ dönget és t. Végre engedett a nehéz ajtó, mint a 11 boazulten r hant be, hol senkit nem találva Öeszevagdalták mindent, a mi kesök ügyébe esett. Egyszerre Marko hatalmas öklével fejére rág ■ felordit megpillantva Ákoa visszahagyott raháít; ,Uláoa a asökivéeyeknek ! Utánam !" s rohant ki a kunyhóból, s majd visssafordulra — A* Of9%Ágoé történelmi társulat ma- rót vásárhelyi oagygjülésére Dr. Laky Kristóf kir. ügyész Nagy-Kanixsáról, TottÖsy tíeta kir. jarátbiró Leteeyérői, Dr. Hérics János kir, tör- vény s»é ki elnök Sopronból és Véghely D **ő vetzprémm^^yei főjegyző elutaztak. — Örömmel értesülünk, hogy a csak tornyai állami tauiiókép^sdében zeoet^nárul Untéit mnukatiraunk Margitai Józaef ar nevez- tetett ki. £>><géd:anárnak Pólcász ur s gyakorló iskolai tanítónak pedig Paksy ur lőn kinevezve. Igazgatóul, mint már említők, Bárány Iga ács ur, rendes tanáru; Dr. Lázár Gyula ur előbb kineveztetU-k. — Rövid hírek. Franczia vendégeink nemcsak Budapesten, de Szegedeu is szívélye- sen togadtatlak. — Kőbányánál 0 waggun elegeit, petróleumtól gyuladt meg. — Kossuth Lajos nagy hazánkfia névnapját ország szerte kegyel.\'te*ün merülték. — liismark Uasteinban van. — A szegediek javára 2,573.4t5I gyűlt be a kurmáii} nál. — A. margiisx\'geti .Arrogante ünnepély" 30 ezer frankit jüvedelmeze t. — AndrÁssj Gustcínba uiázott Bismark látogatá- sára. — Hevesmegyébeu már ínség uralg. — Blahané ismét férjhez megy, egy honvéd hu* szár főhadnagyhoz. — Carey hadnagy, IV. Na- poleon kísérője felmentetett. — Brnuiába orvo- sok kerestetnek; évi dij 900 frt. — Kú\'ügyrai ni*temek B. Uay mertét emlegetik. — KI nyert? l\'rAKa, ,Ug. 21 ín: 2, 3, 69, 59, 2<i. Sialx-n , , 46, 22, 48, 59, 3. Limlnrg , , »4, 32, Jó, 86, 8. Vegyes hírek. — Ittdoiitfi*. Ez évben az utolsó kéjme-oclelt telére leszálliio.t menet árak mellett, KIUÍIDK , Iiarcs , Szombathely és Zákánytól Bécsbe, azután Trieat éa Veleuczcbe, és a mü-kiállishoz Mfluchrnbrés Schwsizbi egész CB-rirhÍK melyek szep\'.ember 3. 4 és 5 én fognak megurtatni. Kanizaáról ljécsbe az elutazás siep t-mber ti án 11 óra 48 pereikor este Trieat éa Velenczébe azouban szep:erober 7-én 4 óra 50 parczW lesz, Hilnchm- és Zürichbe (Bécs felé) mngiarla\'.lia\'ik tetstés szerint 3., 4 , éa 5. szeptemberben. Mindenek előtt megjegyezendő, b >gv a menel álak ezen menetnél akár melyik nzitluereseltál.omisoknála kiadást ért jegyek oly leszállítottak, hogy m ir csuk a külómbség van kiizte azon fenemlitatt kiasabottáraknál lo vábbi uiazin költség takariiáiára meg kell j-Rjotui, ho^y rsen menotekre talált beosztás, üiczara a kiszabott olcsóság minden tekintetben mint például kirándulásokra, ssállodákra slb. a t. ez. résztvevők teljes kötetlenség- és kénye lemségtíre nyugtatni. Minthogy szeptember hó n*P ug.vl" a déli ésasw^isi utazáora való, mely-ben 1 szeptembertől csakis a szállodákban igen leasáilitolt árak fognak boállaui, mi alkalmas lehet, bővebbet a kimerítő értesitrények Urul-masnak : minden menet árak. — Indulás éa cKiérkezéd. — Meghatározás ás oda és r\'u BaikSt retetl; n ihány peres mulra »üü fekete füsllelleg kóválygott fel a magasba, t piros lángnyelvek nyaldosták körtekörül s tetőt.... \' Ákos és Nezsa egy köieli dombról néltek ) viura a völgybe, hol a lerraémi ölte romboló játékát. Az a cseudua kunyhó, as annyi szép em-lék tanyája é^ett, aeoki Bem oltotta, a menek-vők egymást átkarolva nedves szemekkel küld-tek a magasba egy buzgó fohá*zt. As éj leszállt, felvonta csilaggal himiett sátorát, a menekülök lelkében pedig felkelt a remény, a jövő boldogaág és üdv hajnala; siet-tek tovább a bokrok közölt, lüáko lépdelte ru-háikat, s ág verd\'*-sle arezukat. Hajnal felé Ákos kimerüli, kénytelen volt pihenni; Nezsa ölébe vévé fejét, könyökét egy kőre támasztva őrködött a szeretett ifjú fölött. Pár órai nyugvás után, midőn a nap épen kelőben volt, ők újra megindultak; szik-láról ssiklára kapaszkodva, embertol nem járt helyen bujdostak u Üldözők elől. AÍarko a kunyhót fjldig leromboltatván s szökevények keresésére indult két e czélra vállal kősó társsal, a kutatás egyelőre hasstalan volt; ennélfogva Mirko azétosztá embereit s különböző pontok felé mcneszié, A nnp már nyugvóra ssállolt, csendes volt a nagy természet. Marko mir türelmetlenkedni kezdett vál-lalatának eredménytelenségén, midőn egyszerro véleileuttl .alig lt> lépésnyire a torübói Ákos és Nezsa kilép. (Vége következik.) AUGUSZTUS 31-ea 1879 jövetnél. — Jegyek érvénye. Szabad milh*. Qyermek vele vitel, valamint minden egyes réss-iet minden menetről ingyen fogna*, minden ca. kir. szab. déli vasút állomáson, valamint kiadóhivatalunkban bárkinek kiadatik. — .Titta- biztosító társaaág. F. é. aug. bó 17-én tartatott meg Debrecsenben a „Tissa* biztosiul társasig hatodik rendes közgyűlése. Az igazgatóság által beterjesztett jelentés és az l«7«-ik évi sánzámlák e társuág ügyeinek örvendetes lendületét mutatják, s tanúságot tesznek a vezetés szakértelmes aáfárkodásáról, mely által elérte a*t, hogy a .Tiata* ma mar teljesen conaolidált és kétségtnlea biztosítékot nyújtó liazai vállalataink sorában foglal helyet. A lefolyt üzletév bőséges leiris és tartalékolás után i\'i\'iOG frt. 2«< kr. nyereséget hajlott, as «£}\' eg7 részvényre eső 2 forin t osztalék f. é. szeptember hó 2-ikától kezdve less kifizetve. — A vagyonkimutatás 2.335.739 forint 9« kr. biztosítéki alapot tüntet ki. A közgyűlés elós-meréssel vette e jelentést tudomásul s as igaz-gatóság javaslatai\', egyhangúlag elfogadván, a jelenlegi igazgatóságot egy haagulag ujramegvá-laszltotta. Felemlítjük még hogy a közgyűlést megelőző napon nagy scamu tekintélyes rész-vényes értekezletet tartott és abban Debreczea város polgármestere elnöklete al»lt,meggyóződ-vén a társaság felvirágzásáról és teljes garaotia képességéről, — elhatározta azt tehetsége sze-rint támogatni ét minden részvényesnek erköl-csi kötelességévé telte a társaságot körében ajánlani, a saját tüz jég és életbiztosításait pé-pig kizárólag a „Tisza" oá! esiközölni. Szerkesztői fizeuet. S6lt. H. M. Víiiíhelfre. Ktij.Saet, nlána járank ; de aÜK le" belőle vaUmi. 3SI3. K. Koltori Magáu jelle^D lévén, a ki-adóhoz urtoitk. Buuúi megl S61-1 Sz. I. Pápa. Síints! 3«15. C.«ktor»j« S nem utazott le kouink. Maiikra nézve : igen, VÍMZA. Harmadikra : gratulá-lunk ! 36Ili. F jjmn több ballgaMoak. F,c,,lm.<-U-tve ljtlflnk a VAÜái é* kQzokiatUÜKyi minisKterium által kiidott küsépuii .dai reoj.ubi jok ejrik (-ára melr sseríat a Unal^ ifjak a nyilvános irodalmi működéstől eltiltauak. Saját trdekukbeni mibei tar-ús vegeu felemiitjUk. Sün N Vaivár. Keuié(gel fogadtak. 3616 B Marmaroj-Síigei. Uosii szilünk. X \'.<. Sí Silmegb. Ie»n v«u. 3620. Á. J. agvuott. Bajoá jak, hogy ujolag nem találku»kaauuk. Az idti már kcaűi-e járu . . . I » i ii t I menetrend. A bada-pesti idömuUtó óra szerint, iasiul Kauimiirél Vonat hova : •>\'n> Ors Pare. 1J« 105 K...\'.k, U.,blr.,l)„mh„,i, . Ki>m<ka 4 <g rs((\'l 2-0 .. , , 2 30 dslut. Hl Hada-P«Mr? 4 &» r,,(.| ■iOi . ■ . . ■ 18 lilát. K>4 11 30 attvs .l »! . 301 . n 48 eitve 315 Sopronba 3 3S dílut »I3 Triwbe *1 Prágrrboron kerMitlil Oria í. Becike 4 5S re,ge\' -■Ul Triastbe és Prágerboíoo ker«l«Ull Grác sa Bícab 2 47 délot Érkezik Kanizsára luntitél: \'216 Esiík, Moháca, Uoabovú a Kiunebol 1 41 dalát. ■tO* , . . , 11 11 sátra. 203 Buda Pa.lröl 4 20 r.gríl 101 „ J 5 délot. 211 9 44 estve 314 Baeal»ll |8»>ib>t<. IHr. Ujkíl,)íel61 10 27 astra 302 „ . .45 ra(fel 163 Sopr.ny],*! 11 53 délol. 2U Hi..,l,.1l Ori,-,, tlarbatf PrM.rLo( felöl 4 1\'2 raggal 201 Trieamt. 4a Bieaból U.rkurj, Prajar- ouí ralCl 1 21 liilut. i"4Tri.a«t- ia VillacnbilPrágarliof falSI 11 — eatva li»rhnrgba ewtlakoaju VUUrli ÁM Frauceafeatb&l Felelős szerkesztő: BátOrÜ Lajos. Nagy-Kanizsán, nyomatott a kiadó laptulajdonos WajdiU József gyorwajtójia |
