Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



 
460.63 KB
2006-06-07 10:51:42
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
247
1364
Rövid leírás | Teljes leírás (62.23 KB)

Zalai Közlöny
Hetenkint kétszer, vasárnap- s csütörtökön megjelenő vegyes tartalmú lap

Zalai Közlöny 1879. november 9. 90. szám


A következő szöveg az újságból készült, automata szövegfelismertető segítségével.

NAGY-tANIZ8A, 1879. november 9-én.
SOikBB
Ttaennyolcttdlk évfolyam.

illír-.
1 A lap ii.n.mi
> illett zesleai
\' nerkentol
irr*
•l»eav«k > itobos,
IIITBJÍ r*t«íl illet! kQslemények pedig a baaeboi bérntntn
batesaadok : NAGYKANIZSA Wl
r Egy ii4m 10 *r ■
Hlrittitt*
C hwábot petit»orb*o
11 7, »í«o«ÍMor 6 > m.n.Un
további .orArt 5 kr.
NYILTTÍRItKN ; ornnkéut 10 kr*rt T*-
i«tti»k fel |
fj Kinettiri illeték r&#187;in<J&#171;o i egye- hirdetí-ért kulin & 30 kr tUetodS
I BernentetUn levelak, eaaa ismert monkstár-&#8226;akKíl (ogadtatoak el.
íKisiratok viatss
i kUdetaek.
ZALAI KÖZLŐIT
oz L.O &#187;r
előbb: ,ZAL .A.-S O MOGYI
S.-Kanlzaatároa hplyl.a!ÓHáeának, &#8222;n.-kanlzui Sok. tüzolt6-*pyl"ta, a ,n.-kani&#187;ai kcrf&#187;ke4ílnii s Iparbank", &#8222;n.-kanizaai takarékpénztár", a &#8222;zalaraecyel alUlinoi Unitéten tűlot", a .n.-kanixaai ti&#171;d(<d-n(&#171;&#187;iiló cejoiiülít\', a .aoproui k&#171;reaked&#171;lini a iparkamara n.-kanizaal külTálaHitminja" a több megyei én lárodi &#171;iryesület hifataloa értealtíje.
11 e 1 eiikiiit kétszer, vasárnap- s csütörtökön lucgjeleuo vegyes tartalmú lap.
Községi-magtárak.
A szórnom nyár, elvitte magárai vidám örömeinktt, &#8212; az ösz üresen ta-lálta magtárainkat, &#8212; én nem tudom, : mit fogunk csinálni télben, ha leesik a hó, ha v befagy a patak, mert hideg kandalló mellett \' ülni, kenyér nélkül, ez az igazi nyomoruság!
Talán már nem is lesz jó eszten-dőnk ... mert ellenünk dolgozik a termé-szet minden romboló eleme, a TÍZ, a fagy a rozsda, ezek mind kenyerünket irigyel-ték meg, a phylloxera pedig a szóllőtökét támadta meg, hogy ne legyen bornak, hogy ne tudjunk már még sirva vigadni sem; ugyan hová lett az a tejbe vajba fürdött magyar kanaán? a miről az apák meséltek felnőtt gyermekeiknek? Az volt ám az arany idő, midőn atyáink feneket-len granáriuma tele volt a legszebb aczél búzával, a pincze alig tudta magába fo-gadni azt a drága, tüzes hegyaljait &#8212; és még a pénzben sem volt hiány, csak ugy csörgött a sok máriás húszas, a czifra sujtásos zsebbe, elég volt egy darab tel-jes délutáni mulatságot fedezni, ugy hogy jutott belőle borra, sültre, a czigány sem húzott ingyért, és mégis megmaradt a fele ! &#8212;
Mese az csak ... talán álmodnak édes
apáink, vagy mi hallunk roszul... hej!
mert mai napság mulatni, igen drága.
&#8226; Óriási módon emelkedik a liszt ara,
egy ököl nagyságú kenyér negyed forint, krumpli pedig nem termett, nő az inség, ijesztő mérvben lép előtérbe a nyomor, én nem tudom, hogyan fogunk kiteielni?
Csak pénz legyen ...
De nincs... hiszen ha volna, bízó-ig nyara nem búsulna a szegény Isten adta
néP, egyes megyék sem fáradoznának az élelmezési népkonyhák szép, de szomorú eszméjének felállításával.
Mulasztásaink keserű gyümölcse ez!
Mért nem gondoskodtunk magunkról akkor;\' midőn volt egy kis felesleg, mi-kor könnyen félre tehetett volna minden jóravaló szántóvetó ember egy két köböl magot, most nem kisértene az a rémsé-ges két nagy gondolat; hol veszünk ke-nyeret és vetni való magot?
Oknlni pedig, volt elég időnk, de mi ugy látjuk nem igen törődünk azzal, hogy a jövő mindig készen találjon.
Ha felkaroltak...