* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.
| 447.55 KB | |
| 2006-06-07 11:18:18 | |
 | |||||||
Nyilvános  600 | 2112 | Zalai Közlöny | Hetenkint kétszer, vasárnap- s csütörtökön megjelenő vegyes tartalmú lap Zalai Közlöny 1879. december 21. 102. szám A következő szöveg az újságból készült, automata szövegfelismertető segítségével. 1879. deesember 21-éu. 1O2-UC TUennyolczadlft évfolyam EUtastsslir: A lap WBiUin »ll«*t5 J fiffV t**"* J* *r l\' | HlrtetM* | * haaáboa p«tiuorban ■!} 7, maiodmor 6 ■ anin.Uii ;j további lorert 5 kr j NYILTTÉRBKH " onmkínt 10 krért ?i- :«tu«k fal. jj tCincfttiri illeték miodeo ie(7«« hirdettVaírt kfl.onf j 30 kr fi.öt.udR. i kisdobos i»»Sr >»•»•. i« lénnon tellett 1ev«U* iKéairatok »isf«a «•• í ZALAI KÖZLÖNY el jbb : ,ZALA-8 OMOGTI BC Q Z 1* O S3" Y.\' >í.-Kanlz«aT«rii» h«ljhat««aeán»k, „n.-kanizgai önk. tfiMltö-egylct", a „».• ■ tű let", a .n.-kanimai ainded un«ló pgjMulftf. a „soproni k«rx«k**l<ita kaainai kftrMkrxklmi t iparkank*, .B.-kanimal Ukmrékpénztár*. a .zalamegyei általáno*) U«lt«t»» .1 t iparkamara a.-kaniznat kBlváiaM7.tmán;»* t több mnirypi ét lárotl es;vmill«t hivatalát értf»itfj«. IIeteiiktiit kétszer, vasárnap- s csütOrlököH megjelenő vegyes tartalmú lap. Előfizetési felhívás t „Zalai Közlöny" 1880-dik évi 19-dik folyamára. • Daczára az idő mostohaságáriak, egy jobb jövő reményében folytatólagosan ki-adom az általam alapított, s nem csekély áldozatul fenntartott s 19 dik évfolya-mába lépő .Zalai Közlönyt\' hasonló alakban s független szellemben szerkesz-tetten. 1 A megye minden részében van e lapnak önzetlen munkatársa és azért min-den nevezetesebb mozzanat gyorsan és hitelesen közőltetik s minden más helyi lapot jelentékenyen megelőz azáltal, hogy hetenkint kétszer adatik ki, mi a hirde-tésekre nézve is sokkal előnyösebb és méltán figyelembe vehető. Bízva tehát a mélyen tisztelt kö-zönség hazaBas érzületébe, törekvésemben lelkes pártolásával fog továbbra is buz-dítani s csüggedést nem ismerve, tömeges részvétével, szellemi és anyagi pártfogá- " sával lelkesíteni. Előfizetési ár: 1880. januir— -Bírt. ítHegjrudic 8 frt január — június félévre 4 frt. , január - decz. egész évre 8 frt Az előfizetések idejekorán való meg- • tételét kérem, miután feles példányokat nem nyomatok. A vidéki előfizetések esz-közlése legczélszerübb postai utalványon, melyek egyenesen hozzám intézendók. WIUDITS JÓZSEF kiadó laptuUjiionoi konkre Nagy-Kami A régészetről. Felolraau Or. Uay Vilma a .Tarmaj-Kór- boa Nagy Kanton, decz. 7. 1879. (Folytató..) Legérdekesebbnek és legháladatosabb-nak mutatkozott eddig a görög és római régészettel való foglalkozás, melyek kü-lönben is szétválaszthatlanul vannak egybe forrva. Sőt, hogy épen hazánkra, vidé-künkre nézve a classicus régészet fófon-tosságú szerepet játszik, arról alább bő-vebben fogok nyilatkozni. A régészet ezen ága kikerekitett történelemmel bir és sok helyütt valóságos hivatásszerű szak tudo-mány nyá fejlődött ki. Ezen tudomány a nyelvészeti, szépészeti és kritikai előisme-reteken kívül felöleli a görögök és róma-iak politikai történetét melléktudományai-val együtt, ugyanezen népek magán- és nyilvános régiségeit, irodalom, beszélő művészetek és tudományok történetét és a tulajdonképeni régészettudományi, mely ismét a görögök és rómaiak még meg-levő emlékei és műremekeinek ismeretét a régészeti műtaut, a rajzoló és képző művészetek történetét, az építészet-, érem-és fölirattant foglalja magában. Ugyan-ezen tnd<?nUÍBJCT**r"^* iamoroto fc J)J££&S mérvadó a középkor régészeténél is. íme! t. hallgatóság, e rövid száraz elósorolásból is kitűnik, hogy a régészet szakszerű kezelése mily háladatos és él-vezetet nyújtó, ép oly fáradságos és sok munkával járó is. Már Horiz, a rómaiak nagy lyríkusa monda, hogy nehéz munka nélkül mitsem adtak az istenek a halan-dóknak. A munka dija az eredmény, a tudományos vívmány, a közvetlen haszon, mely ezáltal a tudományra magira, köz- vetre az egész emberiség művelődésére háramlik. Ily pályabérért harczolni: .hasz-nálni az emberiségnek" — minden be-csületes embernek azon a téren, melyre ót a gondviselés állította, első és legfőbb kötelessége. A gyakorlati régészet kutat, fölis-mer és gyűjt, az elméleti a talált vagy gyűjtött anyagot tudományosan feldol-gozza, azaz a megfelelő helyére illeszti, osztályozza, levonja belőle azon tanúságot, melyet nyújt. Minden uj régészeti felfe-dezés első sorban is vagy egy-egy héza-got tölt be azon tárgykörben, melyhez tartozik, vagy valamely homályos pontra vet világosságot és eszmelánczolatnál fogva a már ismert jelenségek egész sorozatát teszi érthetőbbé, világosabbá ; vagy végre mindkét hatást egyszerre gyakorolja, mert a közelebbi vagy távolabbi múltnak a kézzel fogható emlékeknél ékesebben szóló tanúi nincsenek, nem lehetnek. A múlt idők képe pedig még korántsem áll oly tisztán lelki szemeink előtt, hogy abban hiányokat, egész ámyrészeket ne födöz-hetnénk fel. Azt egészen, minden részle-tében tisztába hozni valószínűleg soha sem. fog sikerülni, de a tökélyt legalább itt megközelíteni, a régészet feladata. És hogy eme törekvésében már eddig is je-lentékeny, mondhatni nagyszerű eredmé-nyekre jutott, hogy csak egyet említve, a történetírást és buvárlást gyökeresen átváltoztatta és a régiebbnél ezerszerte jobbá, biztosabbá, hitelesebbé tette, azt hosszasabban bizooyitgatni egészen feles-leges volna. Hogy csak röviden néhány gyakor-lati példára utaljak, felemlítem, hogy épen vidékünk, a bajdani Pannónia törté-nt te vajmi hézagos volna, ha az esemé-nyek egész sorának emlékezetét a római\' császárérmek köriratai nem tartották volna fönn; az itt lakott rómaiak és barbárok \' magánéletéről a régészet álul felkutatott . vagy felfedezett eszközök, dísztárgyak és fegyverek nélkül úgyszólván semmit sem tudnánk, — az itt létezett városok, fal-vak és települések hajdani hollétéről fo-galmunk sem volna, sem pedig arról, mi-lyen lehetett ezekben a köz- és vallásos élet, a közigazgatás mily tényezői mű-ködtek itt, hacsak a régész a föliratos emlékeket nem gyűjtene össze és tar-taná fönn azért, hogy a netáni utóbbi felfedezések által összehasonlítás és egybe-vetés által a múltnak még kielégítőbb, kerekdedebb képét nyerhesse. Hisz a ró-mai történetírók épen Pannóniával foglal-koztak legkevesebbet, általában az egy Tacituson kivül, csak a provinciákban viselt háborúkról emlékeznek meg rövi-den, szakadozottan, nekik csak Kóma és egyedül csak Róma volt -a világ közép-pontja. És most t. hallgatóság, elérkeztem azon ponthoz, melyről mint föntebb mon-dám, bővebben kell nyilatkoznom. A gya-korlati régészetet mindig a helyi viszo-nyok határozzák meg, annak mindig az adott anyaghoz kell alkalmazkodnia. Sőt tovább megyek és azt mondom, hogy mi itt a vidéken csakis apró részletekkel, gyakran igen is apró részletekkel foglal-kozunk, mert nagyszabású régészetet csak az űzhet, kinek egy nagy, gazdagon fel-szerelt múzeum áll rendelkezésére, — de mi ezen apróságokat is becsüljük, mert TÁRCZA. Anyám sirhalma. Oly b&oatos, oly*o bú* iigyok, Kedves jó anyám, rád gondolok ! Tőlem elragadott a halál, Engem itt bosaD, krria hígykl. AE én latvem olyan oagjon fáj, Fájó gondolatom m«n» j*r Tui u esUttbuliáma Danin. ADyámnak elhagyott sirhaJmán- Pa»U e air, csak fü nö rajta, Hej, biasen tenkíaem ápolja; A Kereszten ninc*en kotsoru. Niocs, anyám ki erted ixomom \'■ Egy tanár életéből. BeBaél/. (Folytatás ét vége.) Egy boldog mellett egy boldogtalan ment végig az utczán, Irén léptei lankadoi keidének és Aladár karjára támaszkodott, mo»t egy má-sik utczába kanyarultak. Aladár boldogsága éneiében nem ia látta ai elmenőket, kik tisste-1 ettél jesen emelek kalapjaikat, nem » vévé éazre Irén haWánynláaát, ea lankadását, midőn egy ház előtt elaetáltak. Irén u ablakba tekintett, egyaterre hi-dagaég fatotta égési tettét át, feje elkábult > mig Aladár ít viMxatarlanl birta volna a földre hanyatlott. Aladár majdnem elájult, midőn kedveaét a íöldön holtan látá, Irén aaemei becaukodtak é» halotti halványság borítá arciát. A nép aionnal őtsxecaódült, kik kíván-caian és kérdeiósködre állottak törül, midón Aladár Irént felemelni igyekeiett, mig egy kocái érkezett melyen a aaerenuétlent haja •táliiták. . Tanárunk uéttekintett ai utcián , • ime hol találá magát, ason utciában, aaon hái elótt, hol as ügyvéd lakott, minden világos volt előtte. ,0b én aterencsétlen I* sóhajtott fel Ká-kay, midón Irén holttestére tekintett, remény-telenség saáila ssivére, hisc 6 pár óra elótt még boldog vala, oly boldog, mtnót csak képaeloi lehet és most a leguerenosétienebbek egyike a földön. — XII. Kttsdés as élet jeltiara és ha egy littt-lött ciél lobogója késünkben van már és fá-radtuok kitartással, mig caélunkat értük és most midón a vérea lobogót, melyért vért on-tani is késsek leltünk volna, egy hirtelen vi-har elsodorja, sxomorusn és vigasstalhatlanol állunk ason helyen, hol a aors rétiünkre oly mostoha vala. Ilyen ax élet I Mindent elkövelett,aemmit se tárta nehéz-nek Aladár, hogy ast magáénak mondhassa , kit oly hiven szeretett; övé volt már, karján resete kedvesét, fényit szemeibe tekinthetett, osokokkal halmoihatá ít, hiss ez vtla jutalma küzdéssel telt éveinek, de a sors, a keserű sors sem számit, nem vesai tekintetbe ason nehéz-ségeket, melyekkel tárgyunkat magunkévá tettük, kiragadja kesühkb/l és s holt tetemei fektissnek ott szemeink elStt. Aladár véres könnyeket hallatott Irén hamvai fölött, szive magrepedni akart ason gondolatnál, hogy mindent elventett, vigau- Ulhatlan vala. Eltem ették a kedves halottat, egy keaergö atya kiaérte lirjíhoi egyetlen lá-nyát ; a réurét nagy vala, Aladár szenvedett, uenvedett annyit, mennyit még ioba aenki éa vigasitalhatlaoul vétó magit pa ml agára. Emma ia Momora vala ■ midón aienvedö bátyját meg-pillantá, könnyek hallottak fliemeiból. Ninoiienek ■ tavak, melyekkel Aladár ke-délyállapotát é* éraelmeit tolmácsolhatnám, borcasstó kínok valának a*ok, hiss miudeot elvevitatt már, tsüldit kitérte a sírhoz, kedve-tét kiért annyi évek hoasia során át szenvedett, most még csak Emma vala hátra; á\'élhetet-lesnek tartá a csapást, mely boldogságát ssét-roagálá. „Ne ssomorkodjál annyin Aladár" ssóla Emma és melléje a pamlagra ült .ne add át magad annyira a bánatnak, mely éltünket caak keseríti, hiss él még egy , ki felettünk őr- , ködik és hencünket vezérel." | „Ssereocaétlen vagyok Emma" keserge Aladár „nincs semmi ami vessteségemet pótol- I hatná, rám nésve csak teher ai élet és csak a sir adhatja ssámomra meg a nyugalmat, melyet e földjo hiába keresek , Szemei megteltek köoyekkel, ez vala as egész mí fájdalmát enyhitheté, kissé megkönnye-bOlve kelt fel helyéről és a subában fel és alá járkála. Gondolatai a múltba tekintenek vissza, essébe jutott aze^éay anyja, ki gyermekiért majd íeláldocá magát, mindazon küzdelmek, melyekkel egy kitűzött csel felé vitorlázni nem vaft. neki elég fáradságos, maga előtt látá Irént fájdalmas mosolyával és mig igy elgon-dolkodott, hány fáradságos *5t veszélyes válla-latba kapott, képzelme egy ponton megállóit, ott hol földi létünk vógm&ük. Számomra az élet, igy gondola, őrömet nem tetrem, küzdelemteljes évek feküsznek a múltban eltemetve, magánosán állok e rideg földön és ha Emmát nem birnám , ugy állnék , mint egy fa a pusztaságon, me lyet senki sem ápol. Szegény Emma eléggé sajnálom, bogy mellettem örömet nem lelhet, csak 6X tehetném biztonságba, akkor nyugodtan halnék meg. Különben as orvos derék jó barátom védi ke-séire bízom s u^yhissem atyja leend egy árvá-nak, ki egyedül áll a világon. Emma ez idő alatt némán tekintett báty-jára, ki nyugtalanul sétált a szobában, arcza rendkívüli halvány vala s egész alakja par napi szenvedés alatt megváltozott, „Mit gondolkodói Aladár?" szol a Emma kérő hangoi „hisz azt, kit már elvesztettünk , ugy sem találhatjuk többé s ba kivered fejed-ből e goadolatokat,ugy még nem késő, nemcsak egy nő van a világon , ki szamodra érdemes , ttlrj és ne keserítsd eltemet ily hasaont»lan tetteiddel!" .Nem oly könnyű az, mint minőnek te a dolgokat fested" felele Aladár és egy székre ült „igen vannak, igen sokan vannak de soha többé nem fogok találni Irént es oem is kere-sek, elhaltak már bennem azon érzelmek, me-lyekkel egy nót boldogíthatnék s igy mégosak °gy vigasz van sxámomra hátra, hogy ugy sem fogom soká e földet tiporni r mely uly mostoha irányomban." Felkelt és szótlanul távozott a mellékszo-bába, Emma sokáig tekintett azon ajtóra, me-lyen át Aladár eltűnt, furcsát képzelt magának, as ntolsö ssavak megfejihetlenek valának előtte és nyugtalanul, bortustókat képzelve tölté el a nap hátralevő óráit. TIZENNYOLCZADIK ÉVFOLYAM ZALAI KÖZLÖNY DECZEMBER 21én 1879 tudjak, hogy azok egy szerves egésznek részei és e s*rint az egész kép kiegé-szítéséhez szükségesek, nélkülözhetlenek. Tekintsük különlegesen Zalamegyét. E terület a mostani előtt már három, egy-mástól lényegileg elütő művelődési kor-szakot élt át, látta az a római, ómagyar és török világot. Legérdekesebb, mert legkifejlettebb ezen korszakok között min-den esetre a római volt és ez az oka miért kell a magyar régésznek kiválólag a classicus archaeologiát tanulmányoznia. E korszakból őrizte meg az anyaföld a legtöbb és legszebb emlékeket és habár ezen végtartományban, Pannóniában, a szó szoros értelmében vett műremekekre nem számíthatunk is, habár kutatásaink-tól irodalmi vagy anyagi kincseket nem várhatunk, mégis a római házi-, köz-, kivált katonai életnek, továbbá a római, barbár elegymüvelódésnek, azon erőteljes bár talán kissé durva elemnek, mely ké-pes volt a római birodalmat hanyatlása korában több századig a bukás örvényé-től távol tartani, — annyi nyomaira aka-dnnk, hogy az igy is nyert eredmény bőven kárpótolja fáradságunkat. A nagy-szerű ha bukik, maga alá temeti a fél világot, még bukásában is nagyszerű. Váljon nem méltó-e a tudományos mun-kára, hogy azon világbirodalmat, melyet virágzása fénykorában lelkesedéssel ma-gasztalt, elkísérje a szétmállás. szétfosz-tás pillanatáig figyelemmel kutassa azon külső és belső okokat, melyek a szétbom-lás folyamatát vagy siettették vagy időkö-zönként feltartóztatták ? És épen a mi vi-dékünk, Pannónia volt az, mely Rómának utolsó nagy császárjait szülte, kik mint nagy államférfiak és kitűnő hadvezérek a már-már haldokló birodalomba uj, bár csak néhány századig tartó életerőt ön-töttek. Honi régészetünk egyik legszebb feladata épyh ezen császárok nagyon is zavaros történetére minél több fényt de-ríteni, emiéköket minél tisztábban az utó-kor elé állítani. A római korszakot nyomban követé az éjszakról délfelé nyomuló népvándorlás vagyis a nyugotrómai birodalom szétzu-zatása a germánok által, mely egy kelet felől jövő népáramlat, a hun fergeteg. ál-tal oldalban találtatott. A mindkettőből támadt harczok és küzdelmek szintén a mi vidékünkön húzódtak át, talajában szükségképen bennhagyták nyomaikat) És ámbár a hun birodalom alkotója, Attila Fényessy fel és alá sétálva szobájában egy reggeli pipa füstjét fuvá maga elé és nyug-talanul vára reggejije megérkezését hisz már Hl nyolczra és még most sem hozzák. Leült azután asztala elé és egy hírlapot forgaU kezé-beD, midőn az ajtó megnyílt és egr férfiú hV lálsápadtan lépett be; az orros megörült, bogr valahára ő róla u megemlékeznek és midőn hátra fordult Jánost látja nu^t előtt, ki re\' megvc alig bírt egy szít kiejteni. ,Nos mi baj János?" szóla ai orros a megrémültét totótól talpig mórv-j. „Szegény tanár ur !■ héberé a szolga, ez v,ala az egész, többet nem szolt, é« eltűnt az aj-tón. Megrémülve tekintett a> orvos maga elé, nem birá e szárakat megfejteni, talán csak Aladárnak nem esett baja. Gyorsan utáoa sie-tett a szolgának, hogy tóle bővebb felvilágosí-tást szerezzen , de ez már eltűnt szemei elől. Az utczán nagy tömeg tódult azon utczába hol a tanár lakott, megkettőzteté lépteit és nem-sokára a kapu előtt állt, hol * kíváncsiak tö-mege elzáxák előtte as utat. Nem is szolt sen-kinek, mindenki kitért a tiszteletteljes férfiú előtt é» pár peftt mólra a tanár szobájába -ért. - Borzasztó látriny Uralt szemei előtt, egy síró hölgy fogadá őt, ki kiáltozva es riminkodra rété magát az ágyonfekrő hullára ; a tanár teste vala az,as orros majdnem a földre rogy ott, midőn legkedvesebb barátját halra lati, köze-lebb lépett ai ágyhoz, megvizsgálta őt de a mentés későn rala, a szerencsétlen megmér-geate magát, egj dvegpohár állott az asztalon, ez tartalmai* a halálos mérget, mely életének régett rete. halála után ismét alkatrészeire felbom-lott, ámbár maguk az egykor oly rette-gett hunok a világ minden részeibe szét-verettek, szétszórattak, az Ázsiában meg-indult áramlat a hunok után az avaro-kat és a népvándorlás befejezéseként, mint utolsó néphullámot, a IX. században a magyarokat, őseinket hozta Európába, kik azután itt állandóan meg ia települ-tek. — A honi régészetnek, mint a mire már előbb is utaltam, őseink őskorával is kiválolag kell foglalkoznia, mert kit ne érdekelne közöttünk őseink története és ki ne erezné fájdalmasan azon űrt, mely ismeretkörünkben a magyarok po-gány órát illetőleg oly sötéten tátong felénk ? Akaratlanul bár, de bekell vallanoa, hogy a honi régészet ez érdemben még igen keveset tett, vagy legalább is nem annyit, mint a mennyit a tárgy fontos-sága megkíván. Már csak hazafiasságból is terjedelmes és rendszeres kutatásokat kellene eszközölni ezen és a szomszédos Somogymegyében, mint oly területeken, hol a magyar pogányság hatalma, legké-sőbb törött meg. E tekintetben még pénzáldozatoktól sem kellene visszaretteni azon köröknek, melyeknek az ily tudomá-nyos munkáin tokra, ha kell, még a kor-mánytól is anyagi segély áll rendelkezé-sökre. A magyarok pogány korszakának története még úgyszólván egészen parla-gon hever, ezen homályba világosságot hozni már a nemzeti becsület is kívánja. Megjegyzem itt azt is, mire már előbb hivatkoztam, hogy a régésznek e vidéken még az njkor kérdésébe eső tö-rök világot <-sem szabad figyelmen kívül hagynia é« minden erre vonatkozó adatot, legyen ez akár okmány, akár tárgy, mint nemzetünk történetébe vágó tényt számba kell vennie. Csak hazafiui kötelességét teljesiti , ha nemzetünk múltjának eme gyászos lapjaihoz egy-egy felvilágosító, helyi érdekű mozzanattal járul. Csak mellesleg érintem meg, miután épen az újkorról van szó, hogy a régész nem régiság, hanem ritkaság cziraén, ki-vált a kisebb müipar köréből sok oly újkori tárgyat gyűjt és ezáltal megment az enyészettől, melyek mű- vagy törté-neti becscsel bírnak. Ide tartozik a cin-quecenti. a renaissance-sttl egész müipa.-a, az ékszertől kezdve a masolika-cserépiparig. \' a barockstil mozaikmüves bátorai, régi Két kftnnyeaepp gördült szemeiből és pár perczig tekintett e testre, mely egy küz-delmes élet rabja vala, aaután vigasz szaraival tározóit Emmától, ki félig ájultán állott a meghalt ágya előtt. Fényeany egy levelet rive magával, me-lyeta boldogult haUlaelótt irt neki, egy szeren-csétlen öngyilkos irá le bűneit és egy kérelem, mel fordult hozzá, hogy atyja legyen Emmának, ki árván es elhagyatva áll a föidön. KOSENBEKÜER IZIDOR. Téli kép. Kép elStton, A tel képe... Nem kérdeven: Kut-e, »ep-e? Csak ast látom, Hogy isomoro. Mindég f.lQl Oyássos bora. Fellejtílje. A< ég boltja, Mintha asoo Nap se volna. A aid egésa Hiszem fedi!, Ninesn a fin Egj csepp levél. Kopása miadea Pa és cserje, Ámbár lombbal Voltai telve. Sehol i Mostan virág, Minta* kihall Von a világ. cséhtárgyak, történelmi értékű zászlók, fegyverek, régibb cséhtárgyok és több efféle. A régészet sokfelé ágazó és egész-ben mégis helyhez kötött működésének, ha sikerre akar vezetni, a nagy közönség buzgó pártfogolására van szüksége. Hisz mindnyájan tudjuk, hogy a leletek, felfe-dezések kilencz tizedrészét csak a szeren-csés véletlennek köszönhetjük. És mit ta-pasztaltunk e leletek körül nagyobbára? Azt, hogyha szembeötlő anyagi értékök nincsen, a találóktól semmibe sem vétet-tek. Vagy elszórták azokat, vagy néhány krajezárért elharácsolták annak, a ki kérte. A leletek csak egy csekély része jutott valami szakértő kezébe, — az edények, minthogy a nép azokban kincset sejt, rendesen irgalom nélkül szétznzattak. Vagy fölakarom tenni, hogy egyik másik leletet egy,az értelmiséghez tartozó egyéniség sze-rezte meg, ahelyett hogy vagy egy muzeuin-nak odaadta .vagy szakértőnek tudományos használatra átengedte volna, rendesen fél-tékenyen eldugta és annál nagyobb érté-ket tulajdonított neki, minél kevesebbé tndta, hogy az voltaképen mi. És azután mi történt ? Az örökösök potomáron oda-adták valami tolakodó ambuláns régiség-kupecznek, ki természetesen a magyar-honi mürégiséget egy külföldi múzeumnak jó drágán eladta. Hogy mennyi emlékünk vándorolt ily módon külföldre a magyar tudomány világos kárára, azt bővebben nem is kell magyaráznom. (Vígé kör.) A z&la-gzeui-gróihi ag. e>. imahát és iskola felszentelése alkalmával moadottszenlbeezédnk: II. DUBOVAY BÉLA zala isivándi ev. lelkésztől. (Folytatás.) Elmnlván teháta régiek, mindenek meg-ujultak az apoetol szavainak értelme szerint as ö korabeli efezusiakni); elmúlván a régiek mindenek megujultak es időaserint tenálad is z.-szt-gróthi agost. *>v. ker. leány gyülekezet! — Megújulva látlak mindnyájatokat; sőt meg-újulva érzem magamat is, midőn ezen uj szó-székről, eme kettős szent czélra rendelt helyen hirdethetek nektek először oly örömei, melj minden józan gondolkodású, szabad szellemé-ben nerell és nerelendő népnek ia egyszersmind öröme! De állapodjunk csak meg egy kissé di-csekedő örömünk nyilránitásaban es kérdezzük va;on a külsők megujulaaa mellett megujultak-e nálunk a belsők is? felöltöttük-e magunkra az uj embernelc emez uj viszonyokhoz illő kedve* szép aUkjul ? Templomunk ée iskoláok meg- Madár írek. Ve^kep !..%«! Most a* élet C»k a >zél dali Níaa-néba: Ki otjíóül, Mel; u*m néma. De ha feling Zord danája: Megreodfii a Filld ii raja. Ur Homora A tel kepe; Nem kerdexn: Bnt-e, acp-e? Ég, föld s minden Bánatuljes ; Nekem a.ert Oljan kedves. Kedves nekaas A tét nagyon ; Mert keblemmel Égess rokon. Miként a tél, Keblem i> bu. ■-Bánatban é* Orasiban oly dm. Sőt txomorBbb Keblem mélye, Mint a telnek Zordon kepe. Mert van anoak Téiisftldje. .. De keblemnek Ninna reoieay*. VAROST MIHÁLY ujulásakor nem maradt-e raj uok a régi bus-gótaUnságoak, pártoekodásnak egymással való östseférhetlnoséga*k. a saját boldogságunk elő-mozdítására ezélzó üdrbs törvények iránt vi-seltető tiszteletlenségnek szégyeoieodó, sseny-nyesi ruhája? Megujult-e bennünk az akarat a jóra, bu«£Ú törekvés a tökéletesedé* terén való haladásra, összetartás a közügyek terhének rálvetve leendő viselése körül; megujultunk-e annyira, hogy isten váiaastottjaioak társasá-gaiban miut szabad lábra állított polgárok egyi künk a másikáért jót állva megazuritás nélkül élvezhessük eme dicső alkotráoyuok boldogitó áldásait; egyszóval: megujult-e, megerúsudött-e lelküukben a komoly elhatározás arra nézve, hugy egyenkint ét) beesésen ée oda törekszünk, miszerint e szent helyen hirdetendő üdvöe tu-domány által teljes odaadással engedjük ma-gunkatistennek élő,ssent és kedves templomaira telepíttetni? Híg tehát emez alkalomszerű kérdé-sekre kiki közülünk önmagában keresné meg a kellő feleletet: fordítsuk addij; érdeklődő fi* gyelmüoket ünneplésünk eme felszentelt tár gyára közelebbről azt vizsgálva: Mily kellékek teszik ezt Itten előtt való-ban kedves templommá? 1-ör. Maga az ur Jézus Krisztus mint szegletkő. 2-or. A lelkek tökéletesítése, mint tő. czél. 3-or. A valláabeli szelíd türelem, mint legszebb ékesség. A legelső és elengedbetlenül megkiván-tató kelléke tehát szeretett hallgatóim magasz-tos reudalttjt<>8ének ezen mos: átadatott, azent heiyünknek arra Désve, hogy Uten előtt raló-. bau kedves templom lehessen : maga, hitünk imádott fejedelme az ur Jézus Krisztus még pedig ai alapul választott ssent leczke eme sza-\' varnak értelme szerint: „a próíétak és aposto-lok álul eltoglalt alapon építtessetek fel, mely-nek szegletköve as idrezitóur Jézus Krisztus.\' „Uram ! kihez mennék máshoz, életnek beszéde rao le nálad " így szólt egykor ssent lelkesedéd hangján Péter apontol végig hall-gatva nngy mesterének azon beszédét, melyben az általa megalapított tudományt u^y rajzolá mint aiVrok élének kenyerét. — Sokan oh sokan nena értették akkor, sokau nem akarják érteoi IUH is eme nagy jeleu őaégü szavakat, noha pedig az élet, a tapasztalat ez a részrehaj-latlan Wniló folyvást ezt hirdeti, fulyráat ezt haDgoztat)». — Kérdezd meg csak édes atyám fi--t M királyt, ki mint H népu -k atyja alattva-lóinak jóllétében, boldogság*bau gyönyörkö* dik: ha nem azon jezusi tudomány lelke által vezettetik -e köteleaségének Bok helyütt tövi-sekkel s éles kövekkel megrakott utjain, mely tudomin/ a kötelesség hü teljesítésében he-lyezi as igazi boldogságot? Kérdezd meg a zsarnokot, ki ssentaégtelen lábbal tapodva is-teni törvényt, emberi jogokat esernyi ezerekár-utlanul kiöntött vérének gőzében túrdik s év-századok műremekeinek lerombolásárai hal-hatadanttja aikos nevét: midjo rombolási ra-gyának pokoli lángja löbbé nem tüzeli, midőn fényes koronája izzó parázskent égeti homlokát s megdobban keblében a azir azt hangoztatra: ez a tóid uem hazad hanem csak szállásod, van még rajtad kirül hatalmasabb nr is, ki számon kéri tetteidet: vajon önkénytelenül ia nem igy fohássko lik>e: uram bocsásd meg bűneiméi,mint éti is megbocsa\'.uk ellenem vét kezőknek, kóve\'.vén azon Jézus utasítását, ki a raeglérókoek Is:en bünbocaá:ó kegyelmét hir-deti. — A világhódító hadvezér, ki mindenha-tónak, legyőzheileonek képzelve magát korlát-lanul barangol orstágokou keresatUl népitok-kalt letiport nemxetek gyász könyeivei táplál-kozva mindenütt, mikor fövényre épített dicső-ségének tetőpontjáról egyszerre a ssulgaság ala-csony rabigájába taszittatik: megtörve testben lélekben, rajon akaratja ellenére u —- bármely nemzetnek, bármely hitfelekezetnek tagja le-gyen — nem jut e eszébe az az igazság, melyet a világ megváltó Jézus ekép fejezett ki: .» ki magát felmagaaztalja, megaláztatik." -— A bé-kés iparos, a szorgalmú földműves, a keres-kedő, a kenyerét izzadva kereső napszámos v«gy bármely rendű és raogu ember, ki lelki-ismeretes buzgósággal, tehetsége mértéke sze-rint kamatoztatja a reá bízott talentumokat egy hajszálnyira sem térve le a becsületnek és igazságnak utjiról: rajon az ó tetteikkel hallgatagon U nem azon Jézust dicsérik-e, ki ily utaaiUst adott: .Keressétek mindenek-előtt Isten országa, és annak igaz^ágit és min denek megadatnak tinóktok.\' Umasaatok, ofc mutassatok nrkem világ ti.i Jézus tudomány* mellett olyant, melynek igéi igazabbak, igém-teí kedreaebbek, utasításai boldogitóbbak, a szivet és lelket édesebben gyónyorkodtetők vol-nának ; akkor én a könyvet elhajítva magam tói a más ujat fogadnám el! H»lad az időéi benne as emberiség óriási léptekkel halad * müreant, tudomáay ipar ezerféle irányban ki- ZALAI KÖZLÖNY. oooooooooooooooooooooo oooooooooooooooooooooo TIZENNYOLCZADIK ÉVFOLYAM rerjödí mezején, a baladó emberi éat megdönté ma már a természet csudáit, szép sikerrel utá-nozza tüneményeit, mfgzaboluzzit még a TÍII* mot is, caéljaira torditja még a legellenségesubb elemeket is, eeyik tudós ennélfogva isteníti a pór gyermekét, másik az Isten fiáiól is megta-g»djn vakmerőségében a> istenséget és én mind-ezen tünetekkel szemben ast mondom, sót a meggyőződésnek lelkesedettségig fokozódott hHU^ján hirdetem is, bogy bármennyire balad jon in a világ. HZt a magaslatot nem fogja meg-haladni sóba, melyen Jézus, ez az Isten ember rr-egdi csőül t- A/ért rakják bár elibém a világ-nak miudea tudományos müveit, a szellemi és anyagi haladás VHlameunyi drága gyöngyeit, vagy nyissák M előttem a lurfomauyoa világ minden könyvtárát és ha köztük drágábbat, kedvesebbet, általánosabb értékűt, minden kö-rülmények közt HJanlhatóbbat ^találok : a szent Írásnál, ugy akkor inog ma felmondom hitem tejedelmének az engedelmességet, még ma, e pillanatban kitépem keblemből tt szivet, mely eddig Krisztusom szeretetétől dobogott ; azon Kriaztua szeretetétől, kit magamnak hitemmel eljegyeztem éa a kit üdvöseégem templomiban sz>-gletkövii! állítottam! Nem, oh nem édes atyámfíai! E köoyv, Krisztusnak tudománya nem változékony ter-mészetű dívatezikk; nem pillanatnyi Itatásra számító magas hangú kiáltvány, mit egy ujabb »^y hutalniasabb könnyen kiszoríthat helyéből! Lelkem e könyv lapjain Istent látja teljes dica fény nyel lerajzolva; minden szavából ast ol-vasom, hogy uz valóságos „isteni hatalom, min-d.tu hívőnek üdvösségére." — Közel kétezer éves életo elég kezesség nékem arra, hogy teljesülni lássam iidvezitőm eme szent jósla-tát : „HZ ég és fold elmulhatik, de az én be-ttzédem megmarad örökké." — Ugyanazért az * templom, az az ur háza, melynek ily szeglet köve vau,lehetetlen, hogy kedves ne legyen is-ten előtt,s lehetetlen hogy acoo akár az időnek akár a pokoli ármánynak hatalma győsödel-4Blet vegyen valaha. Ilyen, oh bizonyára ilyen less szeretett hallgatóim s.-szt-grótai kedves ayájam az ur-nák szentelt s egyszerűségében is oly kedves \' templomotok mindaddig, mig ez a szegletkő tartja össze ennek miodin részeit, mig. benne hilÜDk imádou fejedelmének Jesusunkna.lt egy-általánosan boldogító tudománya tisztán, iga-zán, érthető nyelven hirdettetik, ilyennek fog az egész világ által elismertetni, mert ezen az alapon biztos léptekkel közelít. (Folyt, következik.) Helyi hírek. — Meghívás. A nagy-kanizsai tiszti önsegélyző szövetkezet igazgatóságának t. t»g-jait 1879 évi deczember hó 23-án este 6 óra-kor ssjil helyiségében tartandó igazgatósági ren-d-B üiéare tisztelettel meghívom. Tárgy. 1. Múlt ülési jegyzőkönyv felolvasása és hitelesítése. 2. Elnöki jelentés. 3. Kérvények említésére. 4. Nelaláni indítványok. N.-Kanizsán 1879. évi deciember bó 20 án. Mauhardt szöv. elnök. — Nagy Kanizsán hosszabb ideig tartózkodott Haas Dezsó 69-ik zászlóalj béli honvéd gyalogbadnagy, ebbéli rangfokozatá- ról és cziméröl önként lemondván, honvédkó- telezett«égén"k tartamára\' a 64-ik zászlóalj szabadságolt állományába mint őrmester be- osztatott ,: _ Megérösité*. A vallás és közokta -tásügyi miniszter az 1876 évi 28. t. ez. alap-\' ján újból szervezett mlamegtei tankerületben tanfelügyelőül ideiglenes minőségben kineve-zett KTÓO Pált állomatán végleg megerősített*. — Említettük lapunkban, hogy flf deli vasattársulati kaWuz lábát törte nem ugyan a kanizsai, de a bogiári állomáson. Kanizsára szállíttatván a kórházbau meghalt. Budai ille- tőségű lévén, rokonai a hullát decz. 18-án el- szállították. — Tehervontatátra használt s vasa latlan falusi szánokkai a fordulások éa kité- résekre szokatlan falusi lovakkal lelkiisme- retlen kocsisok a város utczáin eszeveszetten hajtanak. A napokban is egyik helybeli vég- rehajtó nejét sértette meg érzékenyen ily fe- lusi szán. A városi kapitányság a városban levő összes kocsisokat berendelte, a sebes haj- tást betiltotta. De hát a vidékieknek is jó volna parancsolni valahogyan! — Árverés Zalamegyében. Horváth Mihály 1710 frtra b, ingatl. jan 19. Meszes-Györkön. — Bili Józsefné 500 frtra b. ingatl. január 14. Tapolczán. — Ungar Ádám 727 forintra becalllt ingatlan januáz 14. Ne-measzeren (Keszthely.) Ugyaneunek Szeot-Pé-terurón 2998 frtra\' b. ingatl. jan. 13-án. — Böcskei István 476 frtra b. ingatl. jan. L0 Disselen. — Gelencsér Pálné 2435 frtra b. iog. jan. 23. Mindsz->nlkállán. — Sctier Antal 3200 frtra b. ing. decz. 27 Szent jakabfán (Tapolcza.) — Orbán Anna 390 frtra b. ing decz. 27. Alsó-Lendván. — Balazsin Józaef 778 frtra b ingt, jan. 9. Tóth-Szérdabelyeu. — Major Istvájwé 800 írtra b. ing. jan. 26. Prá gán (Z.-Egerszeg.) — Báió Beesz 2584 frtra b. iug. $savsskovec*en (Csák\'ornya.) — Császár Ignácz 980 frtra b ing. jan. 3. Kapósán (Al-só-Lendva.) — Czápáry Kozalia 2028 ftra b. ing. jan. 12. Nagy-Kanizsán. — A auegényekért. Harminca év óta nem volt olyan szigorú tél mint as idén. Az utczákon végig sivít a fagyos szél, a járóke- lők arczát belepi a zúzmara, s a kit jó meleg ruha meg nem véd a zord fagy ellen, vörösre, kékre dermedi tagokkal didergi át élte legoe hezebb időssakát a telet. A gazdagabbak, a te- hetősbek futott kályha mellett feledik a hide get, légmentesen elzárt szobáikban puha szőnyeg, tápláló é\'el , enyhe le- vegő, mind arra szolgál, hogy elzárja a te let, s nyájassá, barátságossá tegye aa otthont. De bajh ! a szegényeknél! A munka most fö- lötte kevés, az élelem drága s a hideg kínzását elviselbetlenül súlyossá tessi as emberi fáj- dalmak legborzasatóbbika: az éhség. Eladják bútoraikat, eladják ruháika\', melyek alig ta- karják didergő teátokét, hogy vehessenek ma guknak és szegény gyermekeiknek egy falat kenyeret. Kifogynak ebből is s az éhség nem szűnik meg. Szobáik, melyekbe nyolczan, ti- zen vannak összezsúfolva, egészségtelenek, mert kinyitni ajtót ablakot uem mernek, hogy legalább a test kigózölgésének melege el ne szálljon. Ugy üln-jk ott, egymásmellé gub bacskodva, mereven a hidegtől, rongyosán éhezve, Jaj azoknak, kik ilyenkor aa éhség szavára hallgatnak. Az éhség rósz tanácsadó. Ast mondja nekik: nézd, a gazdagok uszoak az örömben, egész sor termet futnék lobogó kandaliókkal, mig te egyetlen zugolyodban holtra válsz a hidegtől, dúskálnak az ételben, mig te meghalhatsz éhen. Igazság ez ? Te is csak olyan ember vagy, miot ő! S megszüle- tik a büo. S a test kínai meg5lik a szegény emberek lelkét. Mentsük meg őket! A társa- dalomnak kötelessége megtenni mindent, hogy ha meg nem szüntetheti, enyhítse a nyomora, tegye legalább elviselhetőkké a szenvedése- ket. A mozgalom már megindult, 8 hiszszük, hogy az ország minden városának törvényha tósága, közönsége, jótékony egyesületei, tes- tületei a szív nemes részvétének igaz lelke sedésével fogják fölkarolni az ország szegényei- nek ügyét! — A ualaa*ent-mihályi állomátfő uök Kanizsára helyeztetett át s helyébe a kral- jeveczi vaspályái főnök rendeltetett. — Goricsányba Imrey Főreoez kis-ka- nizsai ssületésü káplán Slavoniából áthelyez- tetett. — — Gyilko**AgoH Alsó Lendváról ir- lák: A hídvégi bíró György Imre a.-lendvai szőlőhegyen Tóth Jánost és testvérét Imrét szóváltás közben bicsakkal megszurta. Mind- kettő meghalt. A tettes Zala-Egerssegen f >gva vau. — TigyáMatlanságból Dobriban egy kocsis gazdája fiát szivén lőtte. — fejet öéna alsó lendvai m. kir. postakezelő a Keaslhely -vaspályái kir. posta- hivatalhoz postamesterré lett kinevezve. — Zágrábból értesülünk, a farkasok ott annyira elszaporodtak, hogy a városba is bemennek zsákmányra; egy tanuló ifjút a vá- ros halárában teljesen széttéptek, csak köny- veit s ruhadarabjait találták m^g. — A* ideihea hasonló ínséget jeleznek az öregok 1813, 1838-ban is ssinte mint most Göcsejben és tótságbao a iengubát, kukoricaa torzsál, falevelet, hajdinát, zabot és ocsut őrlet- tek össze kenyérnek s ez volt táplálékuk. — Rövid ttirefe. Kiss Miklós Kecs- kemét főispánja meghalt. — Boszniában adó miatt lázadás ütött ki, — Rohonczon távirda állomás nyittatott. — Mentovich Ferenci író meghalt. — Dunassekcső mellett meggyilkolták a szekérpóstást a l264frtot raboltak el. — Ab- dulKerim haldoklik. — Borosa Mihály Szé- kesfehérvárott uj lapot indit meg. — Az indiai alkirálj elleni merénylő elfogatott. — Gyomán és Brassóban egy-egy család fuladl meg a kő- széntől. — Kossuth beteg, Nizzába megy üdüini. Decz. 28 án este holdfogyatkozás lesz. - Tren- csénben a város közepén nsppal kél gyermek megfagyott. — Csongrád rendezett tanácsú vá- rót nagyközség lelt. — Miakolcz vidékén 6 ezer hordó bort vásároltak össie a francziák. ki nyert? Prága, decz 17-én: 60, 88, 48, 46, 83. Síében, „ . 72, 69, 27, 56 15. Lemberg . „ 50, 64, 17, 63, 48. Irodalom (E rovat alatt megemlített munka Nagy-Ka~ nizsán Wajdita Jo«Hf kaoy*kereskedése által meg-rendelhetó.) — üj tsmmll. Tábonzky ésParsch urak zenemű kereskedésében mesrjelent: Par Sym-pathie. Polka ponr le piano oompoaée par Fhi-Uppe Fabrbaoh jr. Ara 60 kr. — Iparotokfigytimáb*. Az év végén fel-hívjuk müveit és közügyeink iránt érdeklő ipa-rosaink fígyelméta s Magyar Iparosok Lapja"-ra. E kitbnően saerkesstett iparlap eddig a l-f tó kéletesebb enemü szaklapok közé tartozik és kiváló gondot fordít az osrzes iparügyi érdekek-nek a sajtó utján való előmozdítására. Az ipa rosokat nemcsak folyton tájékoztatja a legú-jabb, hasznos és utánzásraméltó mozgalmak iránt, de az iparágak gyakorlati fejlődésére is gondot fordít, amennyiben uj eljárási módo-kat, találmányokat sat ismerteti *söv*gben és a szükséghez képest rajzban ia. A ,M. Iptrosok Lapja" szerkesztősége köspontja a vidéki ip* rosok kérelmének, amennyiben minden ujabb vagy régibb dologra nézve szivesen nyújt fel-világositásokat, útba igazításokat sal. A lapot Uelleri Mór szerkeszti, ki egy évtized óta fá-radozik e hazai iparszakirodalom fejlesziésén és a .Magyar Iparosok Lapját*, taámos első-rendű iró és a legkitűnőbb iparosszakférfiak támogatása mellett, oly magas fokra emelte , hogy bátran állitható a külföld legjelesebb ipar szaklapjai mellé. Ily szaklapot minden értemes iparosnak kötelessége vo\'ua pártolni. Melegen ajánljuk figyelmükbe. A minden héten egy nagy íven díszes kiállításban megjelenő lap ára egy negyedévre csak 1 frt 50 kr, Az elő-fizetési pénzek a kiadóhivatalba, Budapest, sugarat 60 sz. alá küldendők. A kaasinók, ol-vasókörök és kávéházak figyelmét is felhívjuk e hézagpótló lapra. —■ Bíaiitdmunkkoz mellékelve veszik ol-vasóink a Franklin-Társulat kiadásában meg-jelent köny vekjegyzéket, valamint ugyancsak a Franklin Társulatnál megjelenő hírlapok előfize tésifölhivását.Ez utóbbiak között a legrégibb,az immár 27 ik évfolyamába lépő Vasárnapi Új-ság, mely nagy képes hetilapnak, az olvasó közönség e kipróbált házi barátjának, jövőre legjobb ajánlása képeinek évről évre szaporodó száma és szebb kivitele mellett, kiváló irodalmi erők által kiállított, folyvást növekedő válto-zatos tartalma, mely teljesen fölöslegessé teszi a magyar közönségnek hasonló külföldi lapok járatását; mig tárjtapja a Politikai Újdonságok a politikai heti események gondos éa hü össze-állítását adja.A képes néplsp a legolcsóbb képes hetilap, a kevésbé vagyonosok vasárnapi ujaága tanulaágvs és mulattató tartalommal,s a politi-kát tárgyaló rendes rovattal: esek kiegissMdje a Világkrónika czimü képes melléklap mely hetiköslönyoek, ép ugy mint a „Képes Nép-lapénak, egész évi ára csak 2 frt. Ez iv tar-talmazza ezenkívül a Jogtudományi Közi őny szaklap előfizetési fölhívását, továbbá s Frank-lin-Társulat által kiadott naptárak, ünnepi és alkalmi ajándékul szánt könyvek, ifjúsági ira-tok, szépirodalmi müvek, regények és novellák, tudományos müvek, közérdekű népies iratok , népköltészeti és adoma-gyüjteméoyek, nyelv-tudományi, történelmi és földrajzi müvek éa ima könyvek bő és aagy választékú jegyzékét, a mint erről a mellékelt iv megtekintésével mindenki meggyőződhetik. íS\'i.tí IS . "5 -i ars -o * •?_ »^ ± - *» •* « u 2 — Karáctcni és újévi sjándokul mele-gen ajánljuk Palotásy János páratlan szépségű dalait, melyeknél emelkedettebb és minden ízben magyarabb dalok nem láttak napvilá-got Palotásy dalainak kiadhalási költségeit az elhunyt költő megyéje viselé az ezekből befolyt összeg hátrahagyott, szerencsétlen csa-ládja részére forditutik. A dalok kiállítása fényes és méltó rtá, hogy egyetlen magyar zenegyüjteményból ne hiányozzék. Palotásy 30 válogatott dala megjelent két füzetben, a szerző híven talált arcsképevel, oly zongoraki-aérettel ellátva, mely magában (énekhang nélkül) is játszható. A dalok ára füzetenként DECZEMBEK 21 éa 1879. 1 frt 20 kr mindkét füzeté 2 frt. A 30 dal < díszes, aranyozott vaszonköiésben 3 fn 50 kr. \' ez ntóbbirs asonbin kéretnek s jókori meg-rendelések. Palotáay dalai kaph.lók Rietoer József zenetaoárnál Jáasb*réuyben, ki azokat az árak előlegéé beküldése m-llett postadij-montes«n; különben pedig utánvé tel kü>di meg a m. t. megrendelőknek. — Aigner-Abnji Lajot szerkesztése és ki- dáaában megjelent .Figyelő* irodalomtörténeti közlöny ez évi utolsó füzete s így a VII dik Kötet befejezve van Irodalmi történetünk e nagy- érdekü kózlöoyének méltó pártfogására fel hívjuk a t. közönség figyelmét. É\'enkint 10 füzet jelenik meg s ára 8 frt, mig egyes fttzet ára 1 frt. Veftyes hírek. — Nt aókold a kutyát! A harmadvi- rágzsson tul levő n5k, de sót fiatalabb del- nőcakék is szokták a kis ölebecakékel csó- kolni. Mint egy külföldi lapban olvassuk, legközelebb egy szolgáló, kinek arnóje na- gyobbra becsülte öieb csókját , mint a férfia- két, a kis kutyát szintén megcsókolta. A lány hervadni kezdett, a az orvosoic consutállák, hogy a baj oka a kutyaosókokban rejlik. A kis ölebeknek tisztának vélt s idősebb és hi- degebb nők álul különösen kegyelt nyelve férgekkel van tele, a miket csók vagy egyéb érintkezés kosben a négylábú ellentállhatla- nok átplántálnak Éva excentrikus leányaiba. — Egy kapondri polgár elment az adó-hivatalba hátralékot adósságát lefizetni. Mi dón a nála levő pénzt átadta s megtudta, bogy m\'g 8 frttal tartozik, hazament, kiküldte családját a szobából, felállóit egy székre s a raeatergerendára felakasztotta magái. Midőn felesége benézett az ablakon s látta a szörnyű tettet, kiáltott: „Mari visznek ám!* A ni arre a szomszédhoz szaladt tanácsot kérni. A bölcs szomszéd azt a jó tanácsot adta, hogy a kovácshoz menjen olyan szerért, melylyel az akasztott embert le lehet venni. Mire a ko vács a ssert elkészité s az ajtót betörték, a szegény ember megfult, Papirgzeletek. — Mi akarsz lenni Pepi? kérdé eg, atjs kis fiát. — Cukrán, p»pácik« - fe]eh a kit fio. — Cinkráss ? Éj miért éptn as ? — Hogy megédesitsem papim ör«,f««ge4et. E«ry ta»ít6 így kexdé halotti bucsaitatóját: „Nem nagy msebbel T»gyon öt, »va«jy h*t alma D« nagyobb mind-tőnél as Isten hatalma. Axért fekszik amott kiterítve Sára. Bii a nem megy többé kanizsai vitáira. A: Hogy van az, ha valaki meghal a nagy emberek kBiSl, azt mint nevet etos eieményt meg ir-ják az ajiagok, de ha zsttletik, fel nem említik ? tik tObbé aagy •mberl Fölkap a kávéhátban egv iparlovag egy lapot, mire a tulajdonos rá kiált: —Hej, uuli kalapom ! — Pardonná, ast gondoltam hogy máié. Szerkesztői üzenet. 8828. Zalamegjenek a Kuraisabályoiái ügyé-ben az or.zággyaléibez intézett feliratát köszönettel vettük. JÖYS számnak hozza. 3829. T. A . A izent-gritbi heti yáaár történe- tét targyazó közleményt kSizöojOk mielőbb kszoliak 3830. Aleiandria Decz 20-délig nem érkezett •emmi lem. így tebat nem vágynak oka lemminek.\' 363L. S. Csabreodek. A mai ««*-ma| összesen a izekéryostáo küldetett meg. Feleiós szerkesztő: Bátorfl Lajos. ■íaszpr Hipx psa fBjjsrjií jj9STn«*n?l soníjzg \'lm íipoijsopuoS pi|os s? )J3^ojoq 9? ip9I«i \' qqoEO(o8a] » n«<83ia(9AO3i| sa usuuofü js^qozs qqoj Í3oq ■i « uMaoCn zsaSa iSs \'i)sn^mo|(jaia) -zonaaaj Í naqnauaj? \' na Í2oq \'JiaoSasajzoq -zo \'5 B mop» oij \'J]H "60 -jra8»ni : 8ip«d B» ".Ap.la aa.v8ut p.iSjn na ^nis - uiaupfi?^ (£-£ A I ■zs 7. asstóiauSog \'ip<)g \'saag 8OAJ0B0; Jl)| ddOd OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO Soj a|9jiip|t)3( jjpjajdiso «f> jjaííeAnuiazs sjDÍíaAnuiazs <?]|! UVSOJOZS 3f.iuniuazpaSuaA.ri v uoquo|ns( uian JOABJ B JllUaZS BfBlDOJKÍB UiajBp|BjyY "Jiil *so \'zs9j9zs.CS0.es -y 0*000000000000000000001 rr \'\'!".;;".*:ÍT.JÍ? ■? *e -n| 08 U!»B8 |B88Bi!8B;n \\\\t\\\\ »? -10J -f»} \' qqnutouifőaj pirid«ianxo mvmoXaaix^ -(.\'drfa)t i 1^ 1*q \'ni^J-f;! Bmo^o vjJldkd 01009 ( —"01—1 Ui — -9 JJJ qqOl8a| í S « ajaia 1VA0S ZS3ZSH09 VIZONVü oooooooooooooooooooooo \'8 0 IJJ | BJE zoqop !J9p9J8 ;|8}9839da| A63 A*agx>«a>t a ^nniBjj^ ZB -M/tnq fp)»dopnq H39IIIA01 vaoa - zxnaias no^y 0U0AN0A3 ■6!8i "Í-IS naaiiazoaa ívivz |
