* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 25.51 MB | |
| 2010-02-22 08:41:07 | |
 | |||||||
Nyilvános  2096 | 9055 | Rövid leírás | Teljes leírás (1.46 MB) | Zalai Közlöny 1924. 251-275. szám november Zalai Közlöny Politikai napilap 63. évfolyam A következő szöveg a folyóiratból keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: 63. évfolyam, 251. náa Nagykanizsa, 1*24 November 1. Szombat POLITIKAI NAPILAP iKrkMilMf ti kU46klT*UI P6-nl S Interurbán-Telelőn T«., nyomda 111. IS. Felelős szerkesztő: Ksmpslto Béla MINDENSZENTEK Irtai KBMP11LBN BBLA Az Élet rohanó vágtatással vonszol bennünket rögös utjain s egyre közelebb hoz ahhoz az utolsó órihoz, mely örömeinknek és szenvedéseinknek végét lelenll. Ebben a gyors Iramban csak néha-néha tudunk néhány percet szentelni arra, hogy azokkal a nagy problémákkal Is foglalkozzunk, melyeket az örök Enyészel hord magában. Arra Is illkán jut Idónk, hogy felidéztük lelkünkben azoknak emlékét, kiket szereltünk s ma már ott porladoznak földi maradványaik az anyaföidben. Csak ma, Mindenszentek n»p|án s holnap, a halottak emlékünnepén lud felszabadulni lelkünk az életküz-delem hétköznaplságának lenyűgöző békól alól s áll meg egy pillanatra a halálnak lehangoltsá-gában Is fenséges gondolatánál, hogy végig pillantva a mullon, erősbllse bennünk azoknak a kötelességeknek érzetét, melyek az élet tartalmát kitöltik. Szürke bárányfelhők kóvályognak a levegőben. Eslénként sürü köd borul a földre, melynek könnyeit csak nagy nehezen tud- |ák felszárítani a Napnak révedező sugarai. A fák lehullatták terebélyes nyári lomb-dlszüket s lábaink alatt minden léptünkre megzlzzen a száraz avar. Az ősz hideg lehellele megsokszorozza homlokunkon azokat a ráncokat, melyeket az életgondok szántanak reá s lelkünkre nehezednek a tél aggodslmal. Nem pompáznak már virágok sem a fakóvá müveit réteken s minden, ami csak környez bennünket, színtelen, kopár, hideg, élettelen .. . A mulandóság Ijesztő képe mered mindenünnen reánk. S a természelnek e pusztuló képe minő összhangban vao a mai papnak \'szomorú hangulatával I Mindenszentek papja, az egyház névtelen vértanulnak emlékünnepe van ma. Az élet forgatagában megállunk ezen a napon t elzarándokolunk a temetőbe, sz Enyészetnek néma birodalmába, hogy leiegyük a kegyelet koszoru|ál azoknak sírjára, kik már kidőltek abból a taposó malomból, melyet ml, kik még Itt vagyunk, életnek nevezünk ■ kiket géplesen koptat az Idő, hogy latsanként kövessük azokat, kiket haló poraikban ma felkeresünk. ők Is dolgoztak, szerettek, sírtak, légvárakat építettek, csalódtak, mint ml, mlg megtértek a halál ölelő karjaiban oda, hol szegény és gazdag egyaránt egyforma hamuvá válik s csak azoknak lelke között tesz különbséget a legigazságosabb Bíró, kik cselekedeteikkel rászolgáltak az örök üdvösségre azokkal szemben, kik érdemeiknek erre a földöntúli boldogságra. Szenteljünk ma egy röpke pll-lanato^i^lköllöíötlekneJ^zM kegyelet mellett salát felkének Is. Gondoljunk mt» e-mulandóságra, mely ntmcwk u életre vár, dt som minden örömnek Is. A sírhantok »zü/ko földtömege emlékeztessen reá, hogy egykor a ml büszkén hordozott lestünk Is el fog vegyülni vele; a rajtuk lobogó gyertyák mindmegannyi szimbólumai as előbb-utóbb klatvó életnek s a virágok forró csókjaink aiok saámára, kik előliünk költözködtek be es elkerülhetetlen megsemmisülésbe Vájjon fognak-« elzarándokolni a ml sírjainkhoz Is azok, kiket halálunkkor maid visszahagyunk magunk után? Mementó morf/ Belpolitika A miskolci vtlesstökerOlet lelftltjel - Blietlsájtf tlések Budapest, oltóbbal A politikában minden oaaad**; a pártkJyliágek Óraiak | a k(j> vleelök af y réeaa vUékro utiwll ■ valamennyien a halottak napéárn való kéndlődéaaaj vannak Jfaj lalva. A nHnietfvüUe kaddlg aaaa tart fiiéit, a pártilat tal|aa«a arfaatalt ■ a mlalattarak serényen dolgosnak a aok tflrvényjivaalatoa, malyak kladáxra várnak. ÜUkalaoa . VMl halálával aávodlk rálaMtókarClatVaa aagkaaJédMka ko... |
