* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
36.74 MB | |
2010-02-28 14:50:05 | |
Nyilvános 2486 | 6634 | Rövid leírás | Teljes leírás (1.53 MB) | Zalai Közlöny 1929. 274-296. szám december Zalai Közlöny Politikai napilap 69. évfolyam A következő szöveg a folyóiratból keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: 09. fyfoie«Fr. 274 ííáin NavjytunlMa. december 1. vasárnap Ara 16 POLITIKAI NAPILAP SíuKcsitMg ti Uuldhlviti!: r4-ol S. udoi Kcfiltitlyf aSkklad(ihIvj|»l KojrnUi UJot-u. 32. tosjwokttt Felelős szerkesztő: BarbariU Lajos ára: qjj Ura 1 fmt» M I Emlékezés a zalai végekről Irta: l)r. SZAIIÓ ZSIGMOND Különös érzés fogoll el, amikor az ujjá alakult törvényhatóság alakuló közgyűlésére Zalavármegye közgyűlési termébe beléptem. A terem zsúfolva volt, sok ismerős és még több ismeretlen arc és ebben a nagy sokaságban, mely a vármegye minden rendű és rangú népéből gytllt össze, én voltam az egyetlen, aki előbb is két évtizeden tul Muraköz egyik választókerületének törvényhatósági bizottsági tagja voltam. Muraköz megszállása után Zalavármegye törvényhatósága a jogfolytonosság elvének fentartásával érvényben hagyta a muraközi kerületekben választatott törvényhatósági bizottsági tagságot. A megszállás után még tizenegy esztendeig alig egynehány emberből álló kis csoport képviselte a megyegyűlésen Zalavármegye erőszakkal elszakított részelt Oszfiaju. törődött, muraközi menekültek voltak ezek, szomorú emberek, akik az ősi vármegye megcsonkításával keserű érzéssel lépték át a gyülésterem küszöbét. Közéjük tartoztam én is és az erősen látogatott közgyűlések zsibongó tömegében csakhamar egymásra talált az a pár muraközi menekült és amidőn egymás kezét megszorították, isinél a múltba ál modlák magukat vissza, amidőn ebben a teremben még Zalavármegye muraközi kerületeit képviselték. Ez a kis csoport élő emlékeztetés vtyít Magyarország kegyetlen megcsonkítására. l-.lő szemrehányás egy jogtalan gyaláz,\'los békediktátuméri Az a pár, törődött öszhaju ember a legigazibb és a legkeserűbb irredenta képviselője volt AVrl amikor ezek a csendes beszédű, sorsüldözött menekül ik a terem egvik sarkában összeverődlek s akkor az arra-haladók amikor reájuk pillantottak, ráemlékeztckJMuraközre. És mindenkinek, aki közelünkbe ért. a trianoni gazság fojtogatta torkát egy megcsonkított vármegye gyűlestermében, ahol a megjelentek közül hiányzik Alsólendva, Stridóvár, Csáktornya, Perlak és l.égrád ősi magyar városok bizottsági tagjai. Kár, hogy ez a dicsőséges múltra emlékeztető szomorú kis csoport eltűnt a vármegye gyUléstcrméből. Nagyon kár, mert olt kellene lenniök most is, mint a megcsonkított vármegye elszakított részeiből idemenekült hus vándoroknak, akik elvesztél! otthonuk utáni sóvárgó vágyódást hozlak ide a nemes vármegye gyílléstermébe. Olt kellene lenniök, amikor a vármegye főispánja, ez az erős akaratú, fajában és nemzete jövőjében sziklaszilárdan bízó zalai nemes ur, a hivő áhíta- tával mondja cl az ülés kezdetén a magyar hiszekegyet, hogy az imádkozó bizottsági tagok pillantása odaterelődjék erre a hazátlan, kopott kis csoportra, hogy még jobban fájjon, hogy a vármegyétől gálád békediktátummal elszakították Zrinyi földjét: Muiaközl. Mert az irredenta érzésnek mélyebbnek. és elkeseredettebbnek kell lennie a mostaninál. Reggel az első gondolatnak és este a legutolsónak is annak kell lenni, hogy a mi édes hazánk kétharmad része idegen megszállás uralma alatt nyög és hogy magyar véreink saját községükben, születésük helyén, rabszolgaságban élnek. Napról-napra fájóbbnak és kinzóbbnak kell lenni ennek az érzésnek, inert arra kell gondolni, hogy folyton pusztul a magyarság az elszakított területeken, hogy az idők múlásában folyton fogy a felszabadulásba vetett bizalom. Minden itt élő magyar elkeseredett, engesztelhetetlen irredenta legyen, a napi gondján, a nyomoru-ságán kívül is ne gondoljon másra, mint elvesztett hazájának visszaszerzésére. Mert nem lehet ebben a csonka országban más érzés, más politikai felfogás, cs... |