* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 24.69 MB | |
| 2022-11-15 10:14:04 | |
 | |||||||
Nyilvános  191 | 369 | Rövid leírás | Teljes leírás (632.95 KB) | Zalai Közlöny 1874. 001-009. szám január Zalai Közlöny Nagy-Kanizsa város helyhatóságának, nemkülönben a „zalamegyei gazdasági egyesület", a „nagy-kanizsai kereskedelmi s iparbank”, úgy a „Zala-Somogy" gőzhajózási részvénytársulat s több megyei és városi egyesület hivatalos értesítője. Hetenkint kétszer, vasárnap- s csütörtökön, megjelenő vegyes tartalmú lap. 13. évfolyam A következő szöveg a folyóiratból keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: NAGY-KANIZSA, 1874. januar i-én : M*. - * 1 -__mmmm mmmm 8 ín. ! EKlntiii e^esr ívre . fél erre.... -4 g negyed érre . 3 , Egy szám 10 kr. Hirdetesek 6 haaábos petitsorban 7, másodszor 6 a minden további sorért 6 kr. NYELTTÉUBKÍi soronirin: 10 krért véltnek fel. Kincstári illeték minden yes hirdetésért külö S0 kr. fizetendő Tizenharmadik éTfolywu előbb: „ZALA-S OM.''O O INT sxerkesstöhez, — Anyagi rétiét iiietó köxi emennek pedig t iiadóhos bérmentve in- í utxendók: XAGT-JCAXIZ6A VlssslesSáz. BérmeoteÜen levelek csak ismert mnnkatár- | saktól fogadtatnak eí. | Késiratok vissza nem küldetnek. Nagy-Kanizsa város helyhatóságának, nemkülönben a ..zalamegyei gazdasagi egyesület", a .^agy-kanizsai kereskedelmi s iparbank4 ugy a .Zaia-Somogy gőzhajózási reszvénytársuiat s több megyei és városi egyesület hivatalos értesítője, Hetenkint kétszer, vasaruap- s csütörtökön, megjelenő vegyes tartaiuiu lap. 9t Előfizetési telhivás a &khkl K §2 L§ N Y" 1874-ik évi folyamára. Egész érre 8 frt, félévre 4 frt, évnegyedre 2 frt. Az előfizetések mielőbbi megtételét kérjük eszközölni, nehogy a lap küldésében fennakadás történjék. — Hirdetéseket jutányosán közlünk. Az új ér reggelén. Egy új szülött bölcsője körül csoportosulunk. A mult 1873-ik év bevégzé kinteljes pályafutását, — Saturnus, a kegyetlen atya, mostohaként nyélé el telhetetlen gyomrába, hogy vele együtt az emlékezet is örökre martalékaul dobassák az enyészetnek. Czélját nem érte el a bősz öreg. Legközelébb kimúlt gyermeke oly nyomokat hagyott maga után, melyek a századok évkönyvében kitörülhetlen fekete betűkkel jegyezvék fel és a melyeket elfeledni nem egy hamar sikerülend. Még igen hűen él emlékezetünkben a természeti csapások mult évi hosszú sora, midőn a vészt hozó fergeteg vad ordi-tozással zúgott el határaink felett, széttépve a gazda keblében táplált remény utolsó szálait is; — emlékezzünk ama roppant veszteségre, mely egyeseket ugy, mint családokat rántott magával a szédelgés által s kiméletlenül dobá a pénzzavar örök áldozataiul; — előttünk van még az a borzasztó kép,melyet a rémitő járvány vérnyomokkal hagyott maga után kicsiny hazánk majdnem minden pontján; — halljuk a szerencsétlenek, özvegyek, árvák, gyámoltalanok segélykiáltását, jaj-veszéklését; és mennyire fáj, hogy minden igyekezet mellett sincs tehetségünkben eloszlatni redős homlokaikról a bú sötét fellegeit, s letörülni arczaikról a forró könnyeket! Egy az, mi táplál és vigaszt nyújt a jövőre mindnyájunknak. A remény. A seb, mely rajtunk ejtetett, tátongó, mély, vérzik és sajog. És a metsző fájdalom még hatványozódik, midőn látjuk, hogy nincs senki, a ki képes lenne sebeinket bekötözni, behegeszteni; midőn bármerre tekintünk körül, kétségbeesett arczokat, vagy hideg közönyösséget észlelünk; — és ha az örvénybe nyakig sülyedénk s mentő rud után tárjuk ki elzsibbadt karjainkat: ott késnek annak benyújtásával és ott cs£ náljuk a legnagyobb zavart segélykiáltásunkkal, hol mindig résen kellene állni az embereknek s a bekövetkezhető szerencsétlenségek tekintetéből: xaentc csolnakokkal rendelkeznének. Egyedül a remény az, mely a csapások ily nem remélt csoportosulása közepett sem hagy... |
