Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)

 
24.69 MB
2022-11-15 10:14:04
 
 

application/pdf
Nyilvános Nyilvános
11
21
Rövid leírás | Teljes leírás (632.95 KB)

Zalai Közlöny 1874. 001-009. szám január

Zalai Közlöny
Nagy-Kanizsa város helyhatóságának, nemkülönben a „zalamegyei gazdasági egyesület", a „nagy-kanizsai kereskedelmi s iparbank”, úgy a „Zala-Somogy" gőzhajózási részvénytársulat s több megyei és városi egyesület hivatalos értesítője.
Hetenkint kétszer, vasárnap- s csütörtökön, megjelenő vegyes tartalmú lap.
13. évfolyam

A következő szöveg a folyóiratból keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével:

NAGY-KANIZSA, 1874. januar i-én

: M*.
- * 1
-__mmmm
mmmm
8 ín.
!
EKlntiii
e^esr ívre . fél erre.... -4 g negyed érre . 3 ,
Egy szám 10 kr.
Hirdetesek
6 haaábos petitsorban 7, másodszor 6 a minden további sorért 6 kr.
NYELTTÉUBKÍi soronirin: 10 krért véltnek fel. Kincstári illeték minden yes hirdetésért külö S0 kr. fizetendő
Tizenharmadik éTfolywu
előbb: „ZALA-S OM.''O
O INT
sxerkesstöhez, —
Anyagi rétiét iiietó köxi emennek pedig t iiadóhos bérmentve in- í utxendók:
XAGT-JCAXIZ6A VlssslesSáz.
BérmeoteÜen levelek csak ismert mnnkatár- | saktól fogadtatnak eí. |
Késiratok vissza nem küldetnek.
Nagy-Kanizsa város helyhatóságának, nemkülönben a ..zalamegyei gazdasagi egyesület", a .^agy-kanizsai kereskedelmi s iparbank4 ugy a .Zaia-Somogy
gőzhajózási reszvénytársuiat s több megyei és városi egyesület hivatalos értesítője,
Hetenkint kétszer, vasaruap- s csütörtökön, megjelenő vegyes tartaiuiu lap.
9t
Előfizetési telhivás
a
&khkl K §2 L§ N Y"
1874-ik évi folyamára.
Egész érre 8 frt, félévre 4 frt, évnegyedre 2 frt.
Az előfizetések mielőbbi megtételét kérjük eszközölni, nehogy a lap küldésében fennakadás történjék. — Hirdetéseket jutányosán
közlünk.
Az új ér reggelén.
Egy új szülött bölcsője körül csoportosulunk.
A mult 1873-ik év bevégzé kinteljes pályafutását, — Saturnus, a kegyetlen atya, mostohaként nyélé el telhetetlen gyomrába, hogy vele együtt az emlékezet is örökre martalékaul dobassák az enyészetnek.
Czélját nem érte el a bősz öreg.
Legközelébb kimúlt gyermeke oly nyomokat hagyott maga után, melyek a századok évkönyvében kitörülhetlen fekete betűkkel jegyezvék fel és a melyeket elfeledni nem egy hamar sikerülend.
Még igen hűen él emlékezetünkben a természeti csapások mult évi hosszú sora, midőn a vészt hozó fergeteg vad ordi-tozással zúgott el határaink felett, széttépve a gazda keblében táplált remény utolsó szálait is; — emlékezzünk ama roppant veszteségre, mely egyeseket ugy, mint családokat rántott magával a szédelgés által s kiméletlenül dobá a pénzzavar örök áldozataiul; — előttünk van még az
a borzasztó kép,melyet a rémitő járvány vérnyomokkal hagyott maga után kicsiny hazánk majdnem minden pontján; — halljuk a szerencsétlenek, özvegyek, árvák, gyámoltalanok segélykiáltását, jaj-veszéklését; és mennyire fáj, hogy minden igyekezet mellett sincs tehetségünkben eloszlatni redős homlokaikról a bú sötét fellegeit, s letörülni arczaikról a forró könnyeket!
Egy az, mi táplál és vigaszt nyújt a jövőre mindnyájunknak.
A remény.
A seb, mely rajtunk ejtetett, tátongó, mély, vérzik és sajog. És a metsző fájdalom még hatványozódik, midőn látjuk, hogy nincs senki, a ki képes lenne sebeinket bekötözni, behegeszteni; midőn bármerre tekintünk körül, kétségbeesett arczokat, vagy hideg közönyösséget észlelünk; — és ha az örvénybe nyakig sülyedénk s mentő rud után tárjuk ki elzsibbadt karjainkat: ott késnek annak benyújtásával és ott cs£ náljuk a legnagyobb zavart segélykiáltásunkkal, hol mindig résen kellene állni az embereknek s a bekövetkezhető szerencsétlenségek tekintetéből: xaentc csolnakokkal rendelkeznének.
Egyedül a remény az, mely a csapások ily nem remélt csoportosulása közepett sem hagy...