| 4.86 MB | |
| 2021-04-12 15:31:05 | |
 | |
 | |||||||
Nyilvános  234 | 654 | Rövid leírás | Teljes leírás (5.11 KB) | Zalai Hírlap 2021. április 10. 82. szám 9. oldal Versekben a város, avagy KÖLTŐK KANIZSÁRÓL PÁSZTOR ANDRÁS andras.pasztor@zalaihirlap.hu Nagykanizsa és a költészet kapcsolata sokrétű: említik a várost versekben, szerveződtek irodalmi rendezvények, s voltak olyan alkotók, akik a városban éltek mindvégig, mint köztük talán a legnevesebb, Pék Pál, vagy időszakosan, diákkorukban, rokonoknál, mint Nagy Gáspár. A magyar költészet napjához (április 11.) közeledve Kardos Ferenc, a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár igazgatóhelyettese villant fel pár meghatározó emléket, évszámot és személyt. - Az első konkrét irodalmi kapcsolat országos jelentőségű költővel talán a piarista gimnáziumhoz köthető, ide járt ugyanis iskolába a 18-19. század fordulójának jeles költője, Virág Benedek, ma utca viseli a nevét - kezdte Kardos Ferenc. - Aztán persze később is voltak olyan diákjaik a kanizsai középiskoláknak, akik jeles költővé, íróvá váltak, így például Abonyi Andor, Alaksza Ambrus, Kiss Dénes, Donászy Ferenc, Fejtő Ferenc, Somlyó Zoltán, vagy Mohai V. Lajos, aki egy versesfüzetet is szentelt gyermekkora Rózsa utcájának. 1882-től már a Zala-Somogyi Közlöny, majd a Zalai Közlöny hasábjain rendszeresen lehetett olvasni kanizsai költői próbálkozásokat. Bátorfi Lajos, aki a lap szerkesztője is volt, több verseskötetet is kiadott, a 111 költeményt 1869-ben, és a Nefelejtsek-et 1884-ben. - A 20. század első felében is főképp a Zalai Közlöny hasábjain jelentek meg a Kanizsán lakó költők müvei, akik többnyire civil foglalkozásuk mellett írtak. Ebben a korszakban működött a Zrínyi Miklós Irodalmi és Művészeti Kör is. Az 1956-os forradalom után egy új írónemzedék jelentkezett, mely az 1960-as években még tiltottként, tűrtként alkotott, nagyon kevés megjelenéshez jutva. Az 1956-os tevékenysége miatt Kanizsáról elüldözött Hules Béla, a meghurcolt Kiss Dénes és Morvay Gyula, a jó ideig szilenciumra kárhoztatott Pék Pál és Takács László ehhez a nemzedékhez tartozott. Takács László és Pék Pál pedagógusként élt, dolgozott Nagykanizsán. A Zalai Hírlapban, dunántúli irodalmi lapokban jelentek meg verseik, de országos ismertségre akkor nem tudtak szert tenni. Az 1970-es évek közepétől kaptak több lehetőséget, melyekkel igazából csak Pék Pál tudott élni, de az ő egyik érdeme az is, hogy a fiókban, kéziratként maradt Takács László-hagyatékból rangos válogatáskötetet hozott létre. Pék Pál, bár ismert költője volt a régiónak, nem ekkor, hanem a rendszerváltást követően, részben a Pannon Tükör szerkesztőjeként vált országosan ismertté. - Ugyancsak a 70-es években indult el egy kitűnő költészeti sorozat Harkány László szervezésében, aki abban az időben az Erkel Olajipari Művelődési Ház vezetője, majd a városi könyvtár igazgatója is volt. A klasz-szikusokon túl neves költők is tartottak előadóesteket: Bárányi Ferenc, Bertók László, Fodor András, Kiss Dénes. A Kanizsai Antológiában sok, a városban eleddig'' csendesen élő és alkotó költő kapott lehetőséget A sorozat révén szorosabbá vált a kapcsolat a kanizsai irodalmárok és olyan, a városhoz kötődő országos hírű alkotók között, mint Kiss Dénes, Nagy Gáspár, Szakolczay Lajos és Tüskés Tibor. Ekkor szerveződött meg Pék Pál, majd Szoliva János vezetésével egy olyan irodalmi kör, szintén az Erkelben, mely - ugyan más formában, Takács László Irodalmi Körként - ma is él. Ebben a korszakban jöttek létre a kortárs magyar irodalmat is előadó versmondókörök, melyek több Radnóti-díjas versmondót is neveltek, elsősorban Schmidt István HSMK-Tungsram Versmondóköre emelkedett ki közülük. Az 1990-es években (1993, 1995) szerveződött meg a Csengey Dénes vers- és prózamondó verseny. - A rendszerváltást követő két évtized jelentős változást hozott, létrejött Zala megye első jelentős irodalmi lapja, a Pannon Tükör, a város pedig elindította a Kanizsai Antológia sorozatát, melyben nagyon sok, a városb... |
