Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



 
1.88 MB
2021-07-05 10:13:12
 Zalai Hírlap 2021 07 03 152sz 03old - Érzékenyítés könyvek között.jpg
 

image/jpeg
Nyilvános Nyilvános
10
60
Zalai Hírlap 2021. július 3. 152. szám 3. oldal

Érzékenyítés könyvek között
A Halis-könyvtár táborában nem csak ülnek és olvasnak a gyerekek
NAGYKANIZSA Nem klasszikus olvasótábor zajlott az elmúlt két hétben a Halis István Városi Könyvtárban.
A könyvtári táborok legfontosabb feladata a könyvek és az olvasás népszerűsítése, de a kanizsai program ennél többről szólt. A gyerekekhez ellátogatott például egy látássérült fiatal is, aki egy látó számára élhetetlennek gondolt helyzetében is tanul, ráadásul nem is akárhol, egyetemen.
- Turnusonként 20 gyereket fogadunk, első osztályostól a hetedikesig - bocsátotta előre Fenyvesi Attila könyvtáros, főszervező. - A programok közt túlsúlyban vannak azok, amelyek olvasásra ösztönzik a gyerekeket, de igyekeztünk más érdekes, izgalmas dolgokat is belecsempészni a kínálatba. Szakítottunk a hagyománnyal, hogy hárman csináljuk végig a tábort, most 17-18 fő szervezte és bonyolította le a programokat. A teljesség igénye nélkül: Krasznai Bertalan rendhagyó énekórákat tartott, Musztács Krisztián és Benke Dániel vetélkedőket rendezett, Szabó Eszter papírszínházzal készült, Bognár Csilla pedig jerusalemát táncolt a gyerekekkel. Több mint 17-féle foglalkozást kínáltunk a nebulóknak a turnusok 5-5 napja alatt. A táborlakók lovagolhattak, bivalyokat simogathattak és bivalykolbászt is kóstolhattak. Meghívtuk továbbá a Kanizsai Fiatalok Közössége színjátszóit, akik bűnmegelőzéssel foglalkozó interaktív színdarabot mutattak be nagy sikerrel. S nem maradhatott el specialitásunk, a gólyalábazás sem...
A csütörtöki vendég a látássérült Kovács Attila, a Corvinus Egyetem programozó szakos hallgatója és a csörgőlabda-válogatott tagja volt. Ő az eseményre a vakságot szimuláló szemtakarókat, speciális Rubik-kockát, fehér botot, Braille-írógépet és egy vakvezető kutyát, Sunnyt, a hétéves labradort hozta magával.
- Kétéves koromban veszítettem el a látásom egy betegség következtében, műtéttel kellett eltávolítani a szemgolyóim - mondta el a fiatalember. - Sok meghívást kapok hasonló érzékenyítő-programokra, ami nagy öröm számomra, mert nincs annál jobb, mint amikor a vakságról egy vak beszél a látóknak. Úgy tapasztalom egyébként, hogy a családokban nem sok szó esik a fogyatékkal élőkről, azon belül a látássérültekről, maximum akkor beszélnek róluk a szülök a gyerekeknek, ha az utcán látnak valakit, aki fehér bottal közlekedik. Szerintem ennek ellenére a látók és a nem látók viszonyában nem annyira közönyről, hanem kommunikációs zavarról van szó - szögezte le. - Megesett például, hogy valakit úgy akartak átvinni a zebrán, hogy meg se kérdezték, szeretné-e. Aztán olyan is volt, akit ahelyett, hogy szóltak volna neki, erőteljesen hátba vágtak, hogy jön valami szembe, aminek nem kéne nekimenni. Jól meg is ijedt szegény... HBA
Fenyvesi Attila és Kovács Attila a gyerekek körében Fotó: Szakony Attila