* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 2.59 MB | |
| 2021-06-09 13:24:02 | |
 | |||||||
Nyilvános  357 | 1027 | Rövid leírás | Teljes leírás (42.79 KB) | Nagykanizsai Városi Zeneiskola értesítője az 1947-48. tanévről XXII. évfolyam Szerkesztette: Ivánkovits Ferenc igazgató h. Kiadja az iskola igazgatósága Nagykanizsa, Sugár-út 18. A következő szöveg a füzetből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: SZOMBATHELYI TANKERÜLET NAGYKANIZSAI VÁROSI ZENEISKOLA ÉRTESÍTŐJE AZ 1947—48. TANÉVRŐL. XXII. ÉVFOLYAM SZERKESZTETTE: IVÁNKOVITS FERENC IGAZGATÓ H. Kiadja az iskola igazgatósága Nagykanizsa, Sugár-út 18. SZOMBATHELYI TANKERÜLET NAGYKANIZSAI VÁROSI ZENEISKOLA ÉRTESÍTŐJE AZ 1947—48. TANÉVRŐL. XXII. ÉVFOLYAM SZERKESZTETTE: IVÁNKOVITS FERENC IGAZGATÓ H. Kiadja az iskola igazgatósága Nagykanizsa, Sugár-út 18. Felelős kiadó: Ivánkovits Ferenc Nyomatott: Gyarmati György és Fiai könyvnyomdájában Nagykanizsán == 17150 I. Az ének és zene a nevelés és művelődés szolgálatában. Az énektanítás á modern nevelésügy egyik legkedveltebb és legcélravezetőbb eszköze. Nemcsak iskoláink ifjúságából alakulnak énekkarok, hanem a felnőttek számára rendezett művelődési alkalmak: tanfolyamok, szabadiskolák, önképzőkörök tagjaiból is énnekkarokat szerveznek a vezetők. Az éneklés nemesiti a lelket, fejleszti a tüdőt, a szabadidő helyes és kellemes felhasználásának eszköze. Nevelőereje azonban legfőképpen abban rejlik, hogy a közös munka és a közös művészi élvezet öröme által a közösségi szellemet ébreszti és fejleszti. Kurt Palen Buenos Aires-i zenepedagógus mondja, hogy az emberrel veleszületik a zenegyakorlat előfeltétele, a hang és a hallás, épúgy, mint a beszéd, a látás, a járás képessége. A felnőtteknek csak kis hányadáról állapítják meg, hogy muzikális. Ez tehát azt jelenti, hogy nevelésünk folyamán a velünkszületett zenei érzék öröksége elsikkadt, elkallódott, akár a hibás nevelés, akár a zenei érzék ápolásának elhanyagolása miatt. A modern énekpedagógia tehát nem abból a feltevésből indul ki, hogy csak nagyon kevés embernek van „hallása" és „hangja", hanem hogy mindegyiknek van, de az mindenképpen fejlesztésre szorul kisebb-nagyobb mértékben. Nem vágja el már eleve a lehetőségét annak, hogy valaki örömét lelje az éneklés és zene gyakorlásában, hanem fejleszti képességeit, hogy részesévé lehessen ez istenadta művészi élvezeteknek. A gyakorlat azt mutatja, hogy nemcsak az u. n. jóhangú és jóhallású egyénekből lehet jó énekkart alakítani, hanem a gyengébbekből is, de a karvezetőtől függ, mit „hoz ki" a rábízott anyagból. Ebből következik, hogy a karvezetőknél nem elegendő a tehetség és zenei képzettség, hanem az egyéni hangképzés művészetével is tisztában kell lenniök. Igaza van annak a nagy zeneszerzőnek, aki azt mondotta, hogy nincsen rossz zenekar, csak rossz karnagy. Áll ez természetesen az énekkarokra és vezetőikre is. A XV—XVI. században Olaszországban, majd Angliában általános divat volt a közös éneklés. Ezekből az időkből maradtak reánk a legszebb kisénekkari művek, kánonok, amelyekkel nemcsak az u. n. társaságbeliek, hanem a nép egyszerű gyermekei is napjaikat szebbé tették. A szláv népeknél ma is eleven még a közös éneklés divatja. Nyugaton, az elmúlt két évszázad alatt, amióta a hangszeres zene művelése került előtérbe 4 s amióta az éneklésben is a hangszerrel kísért szólóéneklés lett divattá, nagy visszaesés mutatkozik az énekkultúrában. A modern pedagógia egészséges fordulattal visszatér ebhez a régi gyakorlathoz és iskolában, felnőttek között, falun és városon egyaránt énektanfolyamokat és kórusókat szervez. E módszer helyességét mutatja, hogy népünk örömmel csatlakozik a dalosokhoz és ma már egyre több és több népi énekkarunk van, amelyek közül nem egy versenyezhet a régibb múlttal bíró városi énekkarokkal. A népi énnekkaroknál a hiba túlnyomórészben olt van, hogy a hanganyag nyers, ez azonban a karvezetők vétke... |
