* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 11.09 MB | |
| 2020-04-17 10:22:04 | |
 | |||||||
Nyilvános  215 | 631 | Rövid leírás | Teljes leírás (165.66 KB) | Cím: Visszaemlékezéseim a Nagykanizsai Olajipari Dolgozók Vadásztársaságának több, mint félévszázados múltjára, 1945-1997 Szerző: Kassai László Szerz. közl: Kassai László Kiadás: Nagykanizsa : Nagykanizsai Városvédő Egyes. Honismereti Kör, 1997 Sorozat: Nagykanizsai honismereti füzetek/16. Eto: 799.2(439-2Nagykanizsa)(091) ; 061.2(439-2Nagykanizsa) ; 908.439Nagykanizsa Tárgyszó: Nagykanizsai Olajipari Dolgozók Vadásztársasága ; Kassai László ; vadászat Szakjel: 799 Cutter: K 23 Nyelv: magyar, német Oldal: 80 p. A következő szöveg a könyvből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: NAQYKANIZSAI HONISMERETI FÜZETEK A világranglista 5. helyezettje 1981-ben, 255,67 nemzetközi pont értékű trófeája 16 1997 Kassai László Visszaemlékezéseim a Nagykanizsai Olajipari Dolgozók Vadásztársaságának több mint félévszázados múltjára (1945-97) ¥1? KtJ kölcsönözhet Kassai László VISSZAEMLÉKEZÉSEIM A NAGYKANIZSAI OLAJIPARI DOLGOZÓK VADÁSZTÁRSASÁGÁNAK TÖBB, MINT FÉLÉVSZÁZADOS MÚLTJÁRA (1945-1997.) Nagykanizsa 1997 A német nyelvű összefoglalót fordította: Molnár Andrea Kiadja: A Nagykanizsai Olajipari Dolgozók Vadásztársasága, a Zala-Petroltransz Kft., Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Nagykanizsai Városvédő Egyesület Honismereti Köre Szerkesztő és felelős kiadó: Dr. Cseke Ferenc ISSN 1216-3724 ISBN 963 04 79613 Nyomdai munkálatok: Kanizsai Nyomda Kft., Nagykanizsa Felelős vezető: Brenner Árpád ELŐSZÓ Kíváncsisággal, vegyes kétkedéssel olvastam el Kassai László könyvét az Olajipari Dolgozók Vadásztársaságáról. Talán azért, mivel tudtam a könyv készüléséről és magamban már megfogalmazódtak a kérdések. Kinek szól, kinek használ, ki van benne, illetve ki marad majd ki belőle? Ha igazán őszinte akarok lenni - már pedig az akarok - nem értettem miért van szükség ennek a könyvnek a megírására? Talán azért gondoltam így, mivel ebben a felpörgetett mai magyar társadalomban, mindig a hátsó szándékokat vesszük először számba, vagy az anyagi érdekre gondolunk, mint legfőbb motiváló tényezőre, megtanultunk „olvasni a sorok között”. Ez a mű kijózanítóan hiteles és becsületes. Néha már annyira tömörít, hogy az már fáj. Hiszen egyes részeknél még úgy elidőzne a szemünk, főleg ha meg lenne fűszerezve egy két vadásztörténettel. Persze tudom, hogy egy naplószerű krónikába nem fér bele minden, hiszen a műfajoknak szigorúan meghatározott korlátái, hogy ne mondjam, törvényei vannak. A dokumentális irodalomnak nem szabad térj engősnek és nem szabad hiteltelennek lennie. Ismerve a könyv frój át, le merem imi, hogy egyik kezében a biblia lehetett a napló írásakor, vagyis eskü alatt született. Kassai Laci bátyám stílusa a mindennapi életben sem akármilyen. Fiatal vadászok között ma is járja egy anekdota, az „öreg” úgy mond el egy történetet, mintha diktafonba beszélne, esetleg egy csinos titkárnőnek diktálna. Még a beszédben is minden kötőszó, névelő, hatásszünet, a helyén van. Novella füzérek születnek nap-nap után, s az örök téma persze, hogy a nagy szenvedély, a vadászat. Ne higgyék, hogy ez olyan mindennapos, hogy valaki tökéletesen kerek mondatokkal, hangos novellákkal színesítse a hétköznapokat. Ha igaz, a nagy francia író Róbert Merle ilyen. A Nagykanizsai Olajipari Dolgozók Vadásztársaság elmúlt félévszázada elevenedik meg a sajátos napló olvasásakor. Nevek soijáznak, amiket végig olvasva döbbenünk csak rá, milyen múlandó is a lét, mennyire kevés van kimérve egy embernek a párkák fonalából. Itt voltak, éltek, dolgoztak, szerettek, tették a dolgukat, létrehoztak egy vadásztársaságot, dolgoztak érte, csakhogy működőképes maradjon a hőn szeretett Vadásztársaság, (vadászklub?). Hiszen szükségét érezték annak, hogy elmondhassák ide ... |
