* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 728.26 KB | |
| 2020-05-07 09:06:29 | |
 | |||||||
Nyilvános  169 | 751 | Cím: Göcseji és hetési falucsúfolók | Szerző: Makoviczky Gyula Szerz. közl: [gyűjtötte Makoviczky Gyula] Kiadás: Nagykanizsa : Nagykanizsai Városvédő Egy. Honismereti Kör, 1992 Sorozat: Nagykanizsai honismereti füzetek/4. Eto: 398.93(=945.11)(439.121)Göcsej ; 398.93:801.311(439-22)(439.121)Hetés Tárgyszó: Göcsej ; Hetés; folklór, magyar ; csúfolók Szakjel: 398 Cutter: M 23 Nyelv: magyar Oldal: 12 p. A következő szöveg a könyvből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: NAQYKANIZSAI HONISMERET! FŐZETEK *Csesztreg Résznek I Szentmihályfa Lentikápolna Sernyék Wnmor Álsólendva Karácsonyfa I Mikefa Zebecke / Csertalakos Kissziget/ Gútorfölde Csömödér Iklód Máhomfa Gosztola Kerkateskáhd ^Lendvadedes Tótfalu j Szécsisziget Kútfej / Vétyem Lovászit Lasztonya Maróc Erdohát‘ /Tormafölde Lispe f Kerkalakos (!) Szentadorján Kerkaszentmiklós Dobri Kiscsehi Kerettye Kámaháza Söjtör Bénokszentgyörgy Oltáré 4 1992 DR, MAKOVICZKY QYOLA QÖCSEJI ÉS HETÉSI FALWCSÜFOLÓK £i.u auijV/í3Uii ux-uí. i u A kiadó megjegyzése Ezt a gyűjtést dr. Makoviczky Gyula tanár az 1930-as évek első felében végezte. Publikálása a Szerző halála után történt, az eredeti kézirata alapján. E kiadást a Szerző családja anyagilag támogatta. Hédő Egyesület Honismereti Köre. ^Cseke Ferenc fel"! 8 QÖCSEJI ÉS HETÉSi FALUCSÚFOLÓK Hazánk délnyugati részén fekszik Göcsej dimbes-dombos vidéke. A táj földrajzi határa északon a Zala folyó völgye, keleten a Felső-Válicka, délen az Alsó-Válicka. Nyugaton a Kerka mentén Hetéssel érintkezik, illetve kis szakaszon az Őrséggel. A jóval kiegyenlítettebb felszínű Hetés Göcsejtől nyugatra helyezkedik el, s átnyúlik a mai országhatáron. Az etnográfusok önálló nyelvjárási és néprajzi területként tartják számon. A két nyelvjárási körzet között nehéz pontos határt vonni, a mindig jelenlévő átmenet miatt. Fura nép lakja. Egészséges a humora. Akár egész nap kacagna. Bolondot csinálnak ezek mindenkiből, csúfulódó tréfálkodás nélkül nem is tudnának élni. Engem is kikezdték — kerekes lánynak hittak — ugyanis kerékpárral jártam ezt a gyönyörű vidéket. A nép gúnyolódó természete hozta magával, hogy egymás faluját kifigurázzák. A patrióta magyar parasztnak az ő faluja a legszebb, a legtökéletesebb a világon, a máséba mindig talál hibát. Csillogó tréfálkodása még a somogyi falvakra is átterjed. A falucsú-folók sok érdekes legendát gyártanak. bebarangoltam ezt a göcsörtös vidéket, hogy összegyűjtsem a paraszti humor ezen ékes, jóízű, tősgyökeresen magyar megnyilvánulását. Már Gönczi Ferenc: Göcsej c. monográfiájában közöl néhány falucsúf ne vet, de csak rövid magyarázatot fűz hozzá. Ezért indultam el gumiparipámon és beszáguldoztam Göcsejt, hogy ösz-szegyűjtsem ezeket a csúfolkodásokat. Jó mélyen bent jártam már Göcsejben, mikor megkérdeztem az egyik falusitól: „Ügyi én most Göcsejben járok? Dehogy is—instál-lom. Göcsej a következő faluban kezdődik. Oda menjen kisasszony. Azon a vidéken történt-fűzi tovább a szót az én gatyás magyarom-, hogy olvasták az újságban, hogy a jó zsíros földben háromszor any-nyi gabona terem mint a sovány szántun. Erre a göcseji ember kivitte a zsíros bödönt a főggyire és kiburégatta. (A Magyarság néprajza is ismeri ezt az adomát.) — 2 — Tovajutva a szomszéd faluba, ott is kérdezősködtem: ,,Hé Apámuram ittjárok Göcsejben. Nem a kérem, az a túlsó faluban véget ért. Azon a vidéken híjják a sarlót görbe kártékonynak, a vonószéket fejes igyekezetnek és a kaszát hajlított veszedelemnek. Nem hallotta kisasszony? Pedig elég nagy fülei vannak. Este már híre szaladt a faluban, hogy valami lányféle járja a vidéket, a népi mondásokat gyűjti. Jöttek a gyerekek bámulnia. Leültünk tereferélni, bor is került az asztalra. Eljöttek a falu me-sesszájú emberei, az Öregek. Nehezen indult a beszéd az én parasztjaimból. Kérdezgetni nem akartam, jobb ha önszántunkból mesélnek. Később megoldódott a nyelvük és én írtam, amilyen gyorsan csak lehetett. Így volt ez minden faluban. Bejártam egész tájat és igyekeztem belelátni a falusi ember zamatos, mulatságos, tréfákkal telített, derűs lelkivilágába. Összegyűjtöttem kópéságaikat, víg elbeszéléseiket, ciklandós pletykáikat és humoros verseiket. A legtöbbnek az éle a szomszéd község lakói ellen irányult. Dobri falut Istentől megáldottnak csúfolják. Ugyanis a falu plébánosa egyszer azt álmodta, hogy az Úristen lejött az ő miséjére és megáldotta a falut. Gyepüdöntő Kerkalakós (így!) A falubeliek földosztás közben összeharagudtak, s bosszúból egymás gyöpüjét ledöntötték. Gyöpü-nek nevezik ezen a vidéken a birtokparcellákat elválasztó fűszegélyt, vagy árkot, kupacot. Bivalybégető Szécsisziget. Az idevalósiak bivalyt vásároltak, s az nem akart megszólalni. Elhatározták, hogy ők bizony szóra bírják, roppant kiváncsiak voltak a hangjára. Verni kezdték. Agyonis ütötték a szegény párát, még sem bégetett a bivaly. A lovásziak bementek Zalaegerszegre az építészhez. A falujukban templomot akartak építeni. Az építész kérdezte az atyafiakat: hát mekkora legyen a templom, hogy költségvetést készíthessen. „Tizenkét lóállású” volt a rövid válasz. A göcseji ember mindjárt tréfát csinált belőle, és most tizenkét lóállásúnak csúfolja Lovászit. A ficánkoló jókedvüket mutatja a kerkaszentmiklósiaknak tehénhátát nyomagoló elnevezése. A falubeli papnak kellett mennie aratás idején Lentibe. De nem adhattak neki sem embert sem kocsit, mert tornyosodtak a felhők, sietni kellett. Lóhátra nem merték — 3 ültetni az öreg papot. Egy jámbor tehenet adtak alája. A tehén hasa alatt összekötötték a szegény öreg lábait, hogy le ne essék. A riska a szokatlan tehertől megbokrosodott, s elvágtatott a pappal. Azt tartja a fáma, hogy azóta a kerkaszentmiklósiak minden este kimennek a lentii útra és várják a papjokat, meg a fura paripát. Tányéron vitt Tormafölde. Az osztozkodók tányérra akarták tenni a földet, hogy így hamarább végezzék el a kirészesedés nehéz műveletét. A kutfejieket a pajzán göcseji ember hitetleneknek tartja. Azt beszélik róluk, hogy mikor a göcseji vicinális vasút megindult, nem hitték el, hogy egy fekete húzakodó vasszekrény a nem köves úton, oly sok kocsit cipeljen magával. Felkerekedett a falu apraja nagyja, elmentek vonatot lesni. Jött is az nagy pöfögve. Nem akartak hinni a szemüknek. Két vén asszony meg is halt a nagy csodál-kodástól. A többiek megállították a szerelvényt és megkérték a vonatvezetőt, mutatná meg azokat az eldugott erős lovakat, akik a kocsikat húzzák. De az bizony nem tudta kívánságukat teljesíteni, erre agyon verték. Nosza most bekukucsáltak a kocsik alá. De ott nem találtak lovakat. Az utasok, mikor megtudták, hogy a kutfejiek agyonverték a gépészt, úgy elagyabugyálták őket, hogy azok hazáig szaladtak, s még most is burogatják a fejüket. Ugyanis a kutfeji asszonynép érdekes körülkötős fejkendőt hord. Gombocberetválónak mondják Tótfalut. Az itteniek az aratásra töméntelen sok gombócot készítettek, de az aratóknak nem ízlett, mert a belevalóval fukarkodtak, s így sok megmaradt. Eltették a pincébe, hogy másnap megeszik. Ámde a gombócok megpenészed-tek. A falu vénei összeültek tanácsra, hogy mitévők legyenek a gombócokkal, kár volna annyit kidobni. A vének nagy fejtörés után azt határozták, hogy meg kell a gombócokat beretválni. Kerkateskándon megpofozták a disznót. A hízásba fogott coca nem akart erősen táplálkozni, erre úgy csináltak vele mint a csávókkal a (gyerekekkel) szoktak ha finnyáskodnak, megpofozták a disznót. Békanyúzó a máhomfaiak neve. Eredetét arra a tréfás történetre viszik vissza, amelyben az egyik falubeli gazda belátogatott Egerszegre. Nagy hegyesen az „Arany Bárányba” ment ebédelni. Mért ne mehetne ő be a falu leggazdagabb parasztja oda, ahol a megyei urak ebédelnek. Különleges ételt rendelt ökigyelme, 9 béka- 4 — combot. Igen ízlett neki. Odahaza elmesélte, hogy ő milyen finom eledelt rendelt Egerszegen. Erre a máhomfaiak kimentek a határba összefogdosták a békákat mind, de mind ám és megették. Ezért nem találni ma sem békát Máhomfán. Páka mellett van Andrástelep, a falubeli tolvajokat és a szegényeket telepítették ide. Azt tartja róluk a paraszti történet, hogy aratáskor, mikor a falubeliek kint arattak a tarlón, ellopták a falu összes libáit és elvitték Egerszegre eladni. Azóta zsibafogó a nevük. Vétyem erdőkitermelő helység, völgykatlan mélyén fekszik. Egy vízmosástól megifjított szűk völgyben halad az oda vezető út. Erre is talált a göcseji mondást: hegyilikba bújtatottnak becézi. Ortaházán a községi temetőben egy éjjel a falu leggazdagabb emberének a sírját kiásták és kirabolták. A közvélemény halottrabló névvel bélyegezte meg a falut. A Váliczka és Cserta patak összefolyásánál fekszik Csömödér község. Ezt a hagyomány csíkszemű gúnynévvel illette. Állítólag a lakosai avar eredetűek, azért picik a szemeik. A gyermek keresztanyjának az a kötelessége, hogy minden nap meglátogatja a keresztfiát és egy erre a célra készült kosárral lesi órák hosszat nő-e a gyermek szeme. Ezt a kosarat néző, vagy komakosárnak nevezik. Zebecke falut zsibásaljunak hívják. Sok libát nevelnek, s ezek a falu alá járnak legelészni, mert ott patak is van. Még egy mondást jegyeztem fel erről a községről. Az egyik gazda tehene szép erős borjút ellett, hamar felhizlalták és eladták a novai mészárosnak. Nagy volt a Riska bánata egész nap bőgött a borja után. A gazda jószívű felesége megsajnálta szegény párát. Átment a szomszédba és kölcsön kérte a szomszédék nagy tarka kutyáját. Bekente a kutya hátát sóval, hogy nyalogassa a tehén. í A kámaháziak igen szegények, a krumplijukat, kukoricájukat a szeszfőzdébe viszik, s így gabonájuk nem elég kenyérnek. A kukoricatorzsát megőrlik és azzal bővítik fel a lisztet. Ezért tusatörőnek csúfolják őket. A Csertalakosiakat parton tetyegőnek hívják. A nép szája azt regéli, hogy egyszer a bíró lánya főzés közben lement a Cserta patakhoz vizért. A másik oldalon szépszáll legényt látott. Addig-addig tetyegett (tipegett) a parton, míg a legény szóba elegyedett vele. Ezalatt a tűzhelyen megégett a rántás. A legény megérezte a szagot, s egyszeriben otthagyta a leányzót. — 5 — Mikefát beleszólónak nevezi a vidék. A mikefai ember mindenki beszédjébe beleavatkozik. Minden lében kanál ember. Még abba is beleüti az orrát, amihez semmi értése sincs. Roppant tudálékos. Azt is beszélik róluk, hogy mikor krumplikapálás idején szép szivárványt láttak, s azt el akarták továbbra is tenni; elhatározták, hogy a szivárványt leveszik az égről és a diófára támasztják ki. A karácsonyfaiak kicsúfolása a falu nevével függ össze. Azt híresztelik róluk, hogy lenyalták a mézgát a fenyőfáról, ast hívén, hogy vadméz az. iVovát széplánynevelőnek mondja a csúfolkodás, de azt is mondják, hogy sok köztük a dorottya lánya. A kikapós asszonyokat meg kámaházi menyecskének hívják. Ennek a mondásnak csiklandós története van. Kámaháza várában lakozott a kikapós Bánffy Dorottya. A tízéves fiacskáját egy napon, mikor a vár melletti parkban játszadozott az apja kardjával, elrabolták a törökök. Kanizsa várába visszatérő töröknek is portyát vetettek. így a legényke ismét magyar kézbe került. A végvári vitézek között nevelődött fel, s maga is vitéz lett. Nemesi voltát csak a kardja bizonyította. Egyszer elkerült Göcsejbe. Sokat hallott beszélni a szép kikapós Dorottya asszonyról. A várban megvendégelték a délceg legényt. Vacsora közben megsúgta a vitéznek, hogyha már mindenki alszik bekéretőzik majd a szobájába. így is történt. A vitéz a kardját az ágyhoz támasztotta. A kard feldúlt, az asszony kapott utánna. Megismerte a kardot, s így tudta meg, hogy a legény a fia. Szörnyű bűne tudatában kiugrott az ablakon keresztül a várárokba. Ámde fennakadt a lámpavason, s ott kínlódva halt meg. Innen mondják a göcsejiek a kikapós nőkre, hogy dorottya fajzat, vagy kámaházi menyecske. A kefekötő Náprádfának ott gyökeredzik a csúfneve a zalaegerszegi fogházban. A náprádfaiak igen verekedősek, sokat ülnek a dutyiban. A fogházban megtanulják a kefekötés mesterségét. A gutorföldiekre is furcsa mesét költöttek. Az uraság ispánja gramafont vett, és gyakran használta. Épp ilyen alkalomkor ment be hozzá az öregbéres. Az úgy megrettent a zenélő ládától hogy kiszaladt. Összegyűjtötte a falubelieket és mentek az ispán házához, hogy kiverjék onnan a rossz szellemet. A szentpéterföldeiekre azt fogja rá a nép hagyomány, hogy a lakosai zsiványok leszármazottai mind. Tormafölde falu lakosai rém fukarok, nem vendégszeretők. Kitalálták rájuk, hogy a falujukba került világjáró diákot a disznóólban hálattak meg. Sajnálták tőle a tiszta ágyiruhát. A göcseiek éles nyelve sohasem nyugszik. A somogymegyeícket is kikezdték. Lólopónak nevezi a somogyiakat. A söjtöri gazdáról érdekes gúnytörténetet költött a göcseji nép. A söjtöri gazda bevitte a fiát a kanizsai gimnáziumba. Noha az apa nem sajnálta a garast, a gyereknek még sem ízlett a tudomány. Egy tanárhoz adta be kosztba, hátha így jobban boldogul a nebuló. így sem jutott semmire a gyerek. Végre a tanár türelme is elfogyott, s ŐZ épp a Városban időző gazdának azt mondotta, hogy rémisztőén buta a fia és egy tinóval is többre tudna menni. Erre a söjtöri gazda felrakta a fia motyóját a szekérre, s sértődötten haza vitte. Helyette a Csákó nevű tinaját küldte be Kanizsára. A tanár jónéven vette, de nem értette a dolgot. Azt sem tudta mire vélni, hogy a gazda továbbra is küldi a fiú nevelési költségeit. Félév múlva a söjtöri gazda ismét Kanizsán járt. Meglátogatta a tanárt. Érdeklődött hogyan viselkedik, hogy tanul a tinó? Ekkor értette meg a tanár miért is küldték be minden hónap elsején pontosan a nevelési költségeket. Félt a tanár, hogy bajok lesznek a kréta körül, hogy ő jogtalanul szedte fel a nevelési költségeket, hát lódított egyet, kivágta magát. Akkoriban Letenyén épp egy Csákó István nevű szolgabíró teljesített szolgálatot. Azt mondotta a mi tanárunk az atyafinak, a tinaja jól tanult, derekasan viselkedett és kinevezték Letenyére szolgabírónak. Nemis gondolt arra, hogy a kelekótya paraszt elmegy Letenyére. Odahaza eldicsekedett, hogy mily megtiszteltetés érte őt, hogy a tinaját kinevezték szolgabírónak, de nem tudott megnyugodni. Ünneplőbe öltözött, s úgy ment Letenyére meglátogatni az ő kedves Csákó tinóját. Letenyén a legszebb házban lakott Csákó István főszolgabíró. Tetszett a parasztnak a módos épület. Bement a kapun. A főbíró éppen ott ült a garádicson, pipázott. Odamegy a mi hősünk, megveregette a vállát: „No, hogy mint vagy kedves tinókám. Hát nem ismered meg a gazdádat. Pedig gyakran lekergettem a farod- — 7 — ról a legyeket, az oldaladat is meg-megvakargattam.” A főbíró azt hitte hogy bolondal van dolga. Bevitette az atyafit a község zárkájába. Az csak ordított, hogy ő majd megmutatja, fene azt a hálátlan barmot, azért költött rá annyi pénzt, hogy most meg sem ismeri. Másnap megmagyarázták a még mindig háborgó parasztnak, hogy őt mily gáládul rászedték és legjobban teszi ha csendben haza megy, mert ha kipattan a tréfa az egész megye kacag majd rajta. Dejszen híre futott a dolognak egész Göcsejben és máig is él a nép száján a tréfa a söjtöri gazda „Csákó tinajárul.” A becsehelyiekről azt tartja a hagyomány, hogy a zsiványok Göcsejben lopott marháit elrejtették, de nem mentek sokra velük, mert tőlük meg a cigányok lopták el. A banokszentgyörgyieknek zsírpazarló a csúfneve. A bíró lánya lakodalmán három akó zsírt használtak fel. Azt is mondják a gonosz nyelvek, hogy ezt a szomszéd falu Várfölde nyögi. Ugyanis a két falu közigazgatásilag egybe tartozik. s a Két Patt alatt hömbölgő Lasztonya. A falu meredek domb alatt található. Gönczi már említi Liczkó-Vadamos egyesített községről e népszájon forgó mesécskét. Azt mondották nekem: „Tessen csak meghallgatni a harangszót.” A liczkói harang azt Kongatja: DomDon van, dombon van. A vadamosi e dicsekvésre csúfolódással felel: Sáros Liczku, sáros Liczku. A tréfa megértéséhez hozzá tartozik annak az ismerete, hogy Liczkó dombon fekszik és alatta terül el Vadamos. A göcseji ember még a természeti adottságokból is tréfát farag. Kerettye községet fűrefutottnak csúfolják. A falu szép haragoszöld mezőség közepén fekszik. Oltáré völgykatlanban fekszik így az „likba esett.” Erdőhát falucskát rókalikas gúnynévvel illetik. Azt beszélik, hogy a bíró fia volt a falurossza. A bíró, hogy a fiútól megszabaduljon elcsalta vadászni és lelőtte. A holtestet pedig, hogy ne találják meg bedugta egy rókalikba. Azt is mondják Erdőhátról, hogy Szentadorján a borjújába tartja. Erdőhát dombon ül, alatta karé-josan terül el Szentadorján. Csesztreget kövecsen csúszkálónak nevezi az itteni ember. A falu a Kerka kavicsos árterén épült. — 8 A bocföldei bíró kisfiát megharapta a macska. Megharagudott a bíró a macskára, az összesét kikergettette a faluból. Most meg elszaporodtak az egerek. Ügy segítettek magukon a bocföldiek, hogy a kiscsikókat bekötötték egerészni a kamarába. Az alsólendvaiak húzó-vonó csúfnevet kaptak. Sok ügyvéd van Alsólendván. A göcseji pedig szeret pereskedni. Ha Lendvára megy, meghúzza a vállát a pénzestarisznya. A lófejtő dedesiekről mulatságos történetet hallottam. Két de-desi polgár befogott a kocsiba, felmentek a hegyre borért. A hegyen kifogták az állatokat, abrakot adtak nekik, jómaguk meg leültek bort kóstolni. Vizük nem volt a hegyen. Gondoltak egy merészet: borral kínálták a paripákat. „Ha embernek ízlik a ló is megihati.” Be is vedeltek a hegy levéből a fáradt állatok. Sőt be is csíptek annyira, hogy eszméletlenül Ieheveredtek a fa alá. Nem fognak azok többé szekeret húzni. A mi két parasztunk megijedt, úgy látták, hogy megdöglöttek a lovak. Gondolták, hogy legalább a lóbőrt megmentik. Lenyúzták a lovakat. Az állatokból lassan elszállt a borgőz, na meg a szokatlan öltöztetés sem volt Ínyükre. Felugrottak és uccu a falu felé vágtattak a paripák. „Ne te ne” kátozott meglepetésében a két magyar. Ordítottak a szomszédoknak: „Ne bucsid (bocsátsd) Dedesnek, tered (tereld) Gosztolának, Az ne szaladjon a falu csúfjának.” A lentibeliekről az a hír járja, hogy megették a lajtorjás verebet. (Göcsejben a gólyát lajtorjás verébnek hívják.) Ilyen tréfás emberek laknak itt Göcsejben, Hetésben. Mindenkit megszólnak, még a legnagyobb urat is. Ha maguk között vannak, még szabadabban forgatják a nyelvüket. Nem mindenkinek nyílik ki a szívük és mond mesét az ajkuk. Engem hamar megkedveltek. Alig pár nap után már beszéltem a zamatos tájszólásukat. (Nem hiába göcseji nő volt a dajkám.) A hosszú borongós téli éjszakákon agyalják ki a furcsábbnál furcsább meséiket. Az őszi-tavaszi esőzések ideje alatt is meséléssel ütik agyon az időt. A talaj agyagos, olyankor nyakig járnak a sárban. Sajnos én csak nyáron járhatok köztük. Télen még nem sikerült hosszabb időt ott töltenem. Nagyon megszerettem a göcsejieket. Kedvem volna a többi meséiket is összegyűjteni. Talán majd lassacskán sikerül a terveimet valóra is váltania. 9 — Lispe községet üstbe fúródottnak mondják. A földrajzi helyzetét gúnyolják ki ezzel a göcsejiek. Lispe ugyanis völgykatlanban fekszik. Mácsikfaszuló a marócziak gúny neve. Azt akarják ezzel kifejezésre jutattni, hogy a marócziak nagyon szeretik a mácsilíot. A dömeföldeieket macskakergető vagy macskanyúzó csúfnévvel gúnyolják. Az odavalósi ember gyűlöli a macskát és mind kizavarta őket a faluból. Halott csaptató, Iklód község gúnyneve. Állítólag itt Úgy temetkeznek. hogy a koporsóra láncot kötnek és a koporsót ökrökkel hú-zatják ki a temetőbe. (Én nem láttam.) Hernyókét kígyó kergetéssel vádolta meg a huncfut göcseji ember. Az egyik nyár elején azt vették észre a hernyékiek, h#^y falujukban elszaporodtak a kígyók. Néhány embert meg is martak Összeült a falusi tanács, hogy a kígyók elpusztítására valami okosat kitaláljon. Arra a bölcs elhatározásra jutottak, hogy összefogdostat-ják az összes hímkígyókat, magtalanítják azokat és így sikerül megakadályozni a kígyók további szaporodását. Mumor faluban sok a tímár. A bőrcserzéshez pedig gllbflCS Itöll Ezért a mumoriak sok gubacsot termelnek. Ezt a gazdasági tényt is tréfálkozásra használják fel a göcsejiek: gubaesnevelőnek hívják a mumoriakat. Törzsök-hömbölgető Szentmihályfa nevét érdekesen kapta. A faluban Új iskolát építettek, az épületfát az erdőben teljesen elkészítették és így akarták a faluba vinni. De a fuvarpénzt sajnálták. Ügy akarták megspórolni, hogy a faluba vezető meredek hegyoldalon lehempergették. Mire legurult a fa, mind-mind összetöredezett. Lentikápolnáról az a hír járja, hogy mukucsot temettek. A bírónak volt egy kedves kelempájszmadara. (A mókusnak van ilyen kicsavarodott neve, mukucsnak is hívják.) A bíró kedvelte a kis állatot, játszott vele, dédelgette. Hamar megnőtt az állat és vágyódott a szegény pára a szabadság után. A nyomasztó bánkódásba bele is pusztult. Fájt ez a bírónak és nagy temetést rendeztetett a kis ugra-bugra állatkának. Tizenkét sirató asszonnyal sirattatta el, s a temetőben földeltette el az állatot. A szomszéd falubeliek azóta húzták rá a mukucstemető csúfnevet a lentikápolnaiakra. A göcseji paraszt minden falura mond valamit. Éles nyelvüket a reznekiek sem kerülhették el: hólagropogtató nevet kapott Réznek. A falu dobján kiszakadt a bőr. Disznóhólyagot húztak rá he- — 10 lyette. A hólyagos dob csak tompán ropogott. Nem adott szép zenei hangot. Pákán egy fabulázó öreg göcseji magyarral ismerkedtem meg. Kása József felett bizony eljárt már az idő, 82 esztendős volt. Azt ígérte az öreg, hogy télen összeírja a többi tréfás falucsúfoló adomákat. Előre figyelmeztettek, hogy ne hagyjam becsapni magam, ugyanis az öreg mindenkit megtréfál. Vigyáztam és mégis sikerült neki. Bizony alaposan beugratott az öreg. Megkért, hogy menjek át Kisszigetre, hisz kerékpáron könnyen tehetem. Azzal biztatott az öreg, Hogy mire visszatérek eszébe jut majd valami mókás történet. ,,Kérdezzem meg a bírót, mennyire vannak a bürüvel.” A feleletre ő roppant kíváncsi, mert a fia is ott dolgozik. Kuncogott az öreg a bajusza alatt. De én nem sejtettem semmit. Ilyen ígéretért akár Égerszögig elkerekeztem volna! Elkerékpároztam. Jókedvűen bekopogtattam a bíróhoz. Épp az udvaron borozgatott a csendőrökkel. Engem is hellyel kínáltak. A göcseji ember nagyon vendégszerető. Borral szívesen kínál. Terem belőle elég. A muskotály finom, ebből kevés van, annál több a noha. Épp Úgy megtréfálja az embert ez a bor, mint a göcseji Édeskés bor, egyik pohár invitálja a másikat. Ihatja az ember nem érez semmit amíg ül. De ha feláll nem viszik semerre a lábai, megbutul a bortól. Mondom iddogáltunk. Aztán, hogy hosszú lére ne eresszem a szót, rátértem a jövetelem céljára. Megkérdeztem: „Biró uram mennyire vannak a bürüvel? Elfutotta a vér a bíró szemeit. Az addig nyájas férfi dühödt bika módra rontott nekem. Csupán a csendőröknek köszönhetem, hogy most papír zizeg a toliam alatt.” Hó emberek hallottátok — bömbölte a bíró — még hogy illet? Itt iszik a boromból és tulajdon házamban kérdezi a bürüt!” De ezt a kiabálást már csak a kapuban hallottam. Az egyik zsandár markomba nyomta a gépemet.” Menjen kisasszony, ha kedves az élete, mert még minket is megvernek. Pákán nagy hahotával fogadott a vén Kása János. „No most elmondok egy verset, abból megérti a kisasszony, mért fogadták oly berzenkedően a kisszigetiek. Ezt a tréfás történetet versben mesélte el az öreg. Valóságos csemege ez a történet a falujáróknak, azért tartogattam írásom végére. Címe: — 11 — A KISSZIQETI BORONYOJTAS Vajdahegedümnek álljon meg zengése S minden sarkanttyúm pengése Most esik a kisszigeti bürünyójtás meséje Addig legyünk csendben, míg leszen végezve. Híres falu a Göcsejben Kissziget, Rajta ma minden ember jót nevet. Bírója volt híres s a kupaktanács, Nem tudni Róluk jót, csak mást. Kisszigetnek falujában valamikor egyk oron i* ülés Ábel volt a bíró azt még igen jól tudom. Felesége volt neki jó nagy nyelvű Czifra, szerette ha szólt a hegedű. Nagy karimáju zsíros kalap volt a fején O volt a faluban a legderekabb legény, Hej a csikós kabátjában hányta verte a fejét Dómányát nem adta vóna hat ökörért. Okos ember őkigyelme nemis más, Pergett nyelve mint a sipos furuglás Hatvan éves esküdtek voltak mellette, Koczi Ábel, Kofa Pál és Bús Tamás. Aki Füles Ábel mellett mindent kitalált. Gyűlést tartott a hármas kupaktanács, Mert a Cserta vízén az átjáró bürü rossz. Mely sok gyalogosnak veszedelmet is okoz. Meg kell venni a depóban egy fenyőfa sudarat Faragnak majd abból új gyalog bürü hidat. Füles Ábel megvette a fenyőfa sudarat De később észrevették, hogy rövid A bíró rövidre vágatta egy kicsit Desperált hát minden ember Sírt-rit soká könnyezett Ezen a megkurtított bürü felett. Gyűlést tartott a hármas kupaktanács Hadd jöjjön el a kovács és a kalapács. Kisszigetnek falujában kovács mester Pók Gyula Fujtatónak és sok kalapácsnak az ura. Pók Gyulának szerszámait feltették egy kocsira — 12 — Kivitték a Cserta patakjának partjára. Pók Gyula a bürü alá tüzet raka S nagy kalapáccse kovácsola Észrevették, hogy a bürü nem nyuli, Ezért a Gyulának veszett el a becsületi. Másodszor is gyűlésezett a tanács, Volt is utánna nagy sürgés forgás. Most ökröt, lovat kell a bürüre ráfogni Majd a hidat ők fogják megnyújtani. A bürünek az egyik végén a táltosok, Másikon négy szilaj ökör mozogott. Füles Ábel a bíró nagyot káromkodott, „Csáli Hi,” s ostorával szépen pattogott Nyúlott már a bürü egyre nőtt De mivel erősebbek az ökrök, Azért S lovakat rántották a Cserta vízbe, Lett aztán nagy nevetés óbégatás izibe. Ha kisszigeten szóba hozod a bürüt Szűröd a faluból hamarosan kirepül, S a bunkó cséphadaró kapanyél Még a lányok kezében sem henyél. Majdnem így jártam én az öreg Kása Jóska tréfája miatt, bizony könnyen kellemetlenségem támadhatott volna. Szerencsém hogy a csendőrök épp ott voltak a bírónál, különben nem vittem volna el szárazon az irhámat. De most már fittyet hányok a kis ka- landnak, örülök e kis versecskének. Ezért még többet is megkockáztattam volna. Sok mindent meséltem el most az én Göcsejemről. Nem laknak ott rossz emberek csak jókedvűek és csintalanul tréfásak. Nem ostobábbak az ottani magyarok, mint a más vidéken lakók, sőt talán okosabbak, furfangosabbak. Hisz a humorhoz, az élcelődéshez kis ész is szükséges. Megkedveltem azokat a göcseji gatyás parasztokat. Ott kerekeztem a virágos völgyeikben. A falvak templomainak, vagy harangláb jainak fénylő bádogteteje beletükrözte szemembe a csalogató napsugárt. Hajnalban hallgattam a csodás madárcsicsergést. Gyönyörködtem a dombokat megülő apró zsuppfedeles házakban. Mikor utazásom napján az utolsó estéli harangszót hallgattam, nyomasztó érzés súlyosodott a keblemre. Nagyon beleéltem magamat a lelkivilágukba. Nehezen váltam meg tőlük. No de ha Isten segít visszamegyek még közéjük. i90*\'o/ |
