* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 1.09 MB | |
| 2022-07-04 12:32:47 | |
 | |||||||
Nyilvános  93 | 427 | Rövid leírás | Teljes leírás (36.35 KB) | Samu Nagy Dániel: Kétszáz éve született Csengery Antal Csengery Antal: A népoktatási törvény (részletek) In: Honismeret 2022/3. szám 17-25, 34-35. oldal Kétszáz éve született Csengery Antal 2022-ben Csengery Antal születésének kétszázadik évfordulójára emlékezünk. Érdemes ebből az alkalomból felidéznünk az alakját, annál is inkább, mert a köztudatban talán semmi sem maradt fenn mindabból a sokoldalú tevékenységből, amely a nevéhez köthető. Nagyváradi születésű, a politika iránti érdeklődését a szülői házból hozta. A nagyváradi jogakadémia, ahol tanult, nem nézte jó szemmel, hogy belebonyolódott az 1839-es helyi követválasztási eseményekbe, ezért helyben nem, csak Debrecenben fejezhette be jogi tanulmányait. Híre és „politikai múltja" ottani diáktársai köréből csodálatot váltott ki, olyannyira, hogy hamar a diáktársaság elnökévé választották. Miután befejezte tanulmányait, visszatért Nagyváradra, s a reformer szellemiségű megyei alispán, Beöthy Ödön gyakornoka lett. Az eddig szerzett elméleti tudására így hasznos gyakorlati tapasztalatok épültek. 1843 tavaszán új országgyűlés kezdődött Pozsonyban, s a követté választott Beöthy Csengeryt is vitte magával asszisztenseként. Itt ismerkedett meg a centralisták alkotókörével - Eötvös Józseffel, Szalay Lászlóval, Trefort Ágostonnal s olvasottságuk, de legfőképpen nézeteik magukkal ragadták. Eötvösék átfogó programmal rendelkeztek Magyarország modernizálását illetően, de mindenekelőtt a rendi alapon szerveződő országgyűlés helyett népképviseleti alapon álló törvényhozás, Helytartótanács helyett pedig az országgyűlésnek felelős kormány megvalósulását sürgették. A bécsi udvar politikájával szemben álló ellenzéken belül csodabogarak voltak ők, akik akkor kaptak nagyobb közfigyelmet, amikor egy bonyolult hatalmi játszma sakkfiguráiként ők lettek a Kossuthtól elvett Pesti Hírlap készítői. Kezdetben Szalay volt az újság szerkesztője, ő azonban nyűgnek érezte ezt a feladatot és átadta Csengerynek. így került 1845-ben, huszonhárom évesen az ellenzék egyetlen sajtóorgánumának élére. A feladat azonban éppen annyira volt megtisztelő, amennyire nehéz. Egyszerre kellett eleget tenni az ellenzék jogos követelésének, hogy egyetlen lapként teret engedjenek nem-centralista hangoknak is, közben pedig saját eszméiket is tovább kívánták hirdetni, és mindemellett színesebbé, változatosabbá is kellett tenni a lapot, hogy kelendőbbé váljon. S ha ez nem lett volna elég, a cikkeknek még a cenzorok próbáját is ki kellett állniuk. Három évig, 1848 végéig állt a lap élén, ennek köszönhetően a pest-budai értelmiségi körökben ismertté vált. A kortársak méltányolták olvasottságát, korosztályának írói, költői - többek között Petőfi, Jókai, Irinyi József, Pákh Albert - pedig egy-egy nemzeti színházi előadás után előszeretettel mentek fel szerkesztőségi lakására beszélgetni, teázni. Növekvő tekintélyének jeleként 1847 végén a Magyar Tudományos Akadémia is a levelező tagjai sorába fogadta. 1848 tavaszán a forradalom, s nyomában az alkotmányos fordulat valóra váltott sok mindent abból, amelyet újságjukban évek óta hirdettek, de legfőképpen megvalósult a népképviseleti országgyűlés és felállt az országgyűlésnek felelős kormány is. Csengery lelkesen üdvözölte az áprilisban elfogadott törvényekkel végbement - ahogyan maga nevezte - „nagy alkotmányreform"-ot, s a megvalósult jogegyenlőség apró jeleként lemondott a nemesi származását jelző y-ról a vezetékneve végén. Az események azonban hamar számára aggasztó fordulatot vettek. Nem látta értelmét az önvédelmi harcnak, s Kossuthot okolta, amiért szerinte hazárdjátékot játszott saját nemzetével. Ügy döntött szerkesztőtársával, Kemény Zsigmonddal - akivel 1848 márciusától már közösen szerkesztették a Pesti Hírlapot -, hogy távoznak a lap éléről. 1849 elején az úgynevezett békepárt sorait erősítette, akik - az alkotmányosság fenntartása mellett - az osztrákokkal való mielőbbi megegyezé... |
