Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)

 
84.98 MB
2022-07-05 14:11:10
 
 

application/pdf
Nyilvános Nyilvános
73
173
Rövid leírás | Teljes leírás (822.6 KB)

Cím: Nagykanizsa 100 zenei emlékhelye
Szerző: Kocsis Katalin (1953)
Szerz. közl: Kocsis Katalin
Kiadás: Nagykanizsa : Czupi K., 2009
Eto: 78.05(439.121Nagykanizsa)"18/19" ; 78(092)(439.121Nagykanizsa) ; 78(439.121Nagykanizsa) ; 908.439.121Nagykanizsa ; 930.85(439.121Nagykanizsa)
Tárgyszó: zenei élet ; Nagykanizsa ; emlékhelyek ; útikönyv
Helyism. tárgyszó: Nagykanizsa ; emlékhelyek, zenei ; zenei emlékhelyek
Szakjel: 780
Cutter: K 62
ISBN: 978-963-9782-09-9
Nyelv: magyar
Oldal: 345 p.


A könyv szövege:


1
Kocsis Katalin
Nagykanizsa 100 zenei emlékhelye
2
3
Kocsis Katalin
Nagykanizsa
100 zenei emlékhelye
Nagykanizsa 2009
4
Megjelent
Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata Kulturális Alapja
támogatásával
Technikai szerkesztő:
Tábori Zita
Az emlékhelyek képeit készítették:
Hodák Sándor
Kocsis Katalin
A borítón:
Ivánkovits Ferenc zeneiskolai igazgató, Farkas Ferenc zeneszerző és Nagy
Lajos városi tanácselnök Farkas Ferenc szülőháza előtt, 1965 decemberében
(lásd: Vörösmarty utca 36.)
ISBN
978-963-9782-09-9
Kiadja a Czupi Kiadó
8800 Nagykanizsa
5
Nővérem, Kara Kocsis Gabriella (Kövér Ferencné) emlékének
6
7
Bevezetés
Nagykanizsa zenei útikönyvét tartja kezében a Kedves Olvasó, amelyben a
várost egy új, eddig nem kutatott oldaláról szeretném bemutatni.
A kötet a mai utcanevek betűrendjében tárgyalja száz – egykori és mai –
kanizsai épület zenei vonatkozásait. A teljes kép kedvéért a legtöbb esetben
szót ejtek magáról az emlékhelyről: építészeti jellemzőiről, tervezőjéről, a
hozzá kapcsolódó nem-zenei, várostörténeti tudnivalókról. Az épületek azonosítását
kis képek segítik, amelyek a helyszín mostani állapotát mutatják.
A ma is létező, vagy egykori épületek zenei kötődéseiből kirajzolódik a
város zenetörténete, annak is leginkább az 1860-as évektől a második világháború
végéig tartó korszaka. Azért éppen az 1860-as évektől, mert Kanizsán
1862 nyarán jelent meg az első hírlap, amely a város zenei eseményeiről
is tudósított. A korábbi évtizedekről, évszázadokról csak hézagos forrásaink
vannak. Ilyenek például a város történetét más szempontokból taglaló
művek utalásai, az 1945-ben megsemmisült városi levéltár anyagát még
ismerők írásai és a Thúry György Múzeumban őrzött tárgyi emlékek.
Természetesen ahogy haladtam előre az időben, úgy szaporodtak a források.
1873-ban megjelent a város második hírlapja, s fennállásának végéig,
1922-ig módomban állt ugyanarról a zenei eseményről, kérdésről másik
leírást is elolvasni s e kettőből szűrni le a tanulságokat. Egyúttal „testközelből”
tapasztaltam, hogy az események rögzítésében, értelmezésében mekkora
a sajtó felelőssége az utókorral szemben…
A kutatás során lassan elérkeztem ahhoz a korszakhoz, amelynek már kortárs
tanúi is vannak. Itt köszönöm meg mindazoknak, akik megosztották
velem emlékeiket.
Első helyen is Fentős Ferencnek, a városi zeneiskola nyugalmazott igazgatójának,
aki több helyszín és személy azonosításában segített, s szinte
naponta új adatokkal, dokumentumokkal jelentkezett olyan lelkesedéssel,
mintha csak a saját könyvét írta volna. Köszönetet mondok dr. Kígyóssy
Lászlónénak, aki mentorom volt pályakezdő könyvtáros koromtól, s aki –
mint a város jeles hangszerkészítő mesterének leánya, a hőskorát élő zeneiskola
egykori kiváló növendéke, a Király-díjas vegyeskar tagja, rendezvények
zongorakísérője s a városi könyvtár zenei gyűjteményének megalapozója –
maga is részese Kanizsa zenei múltjának. Ő még Sterneck Zsigm...