* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 84.98 MB | |
| 2022-07-05 14:11:10 | |
 | |||||||
Nyilvános  165 | 326 | Rövid leírás | Teljes leírás (822.6 KB) | Cím: Nagykanizsa 100 zenei emlékhelye Szerző: Kocsis Katalin (1953) Szerz. közl: Kocsis Katalin Kiadás: Nagykanizsa : Czupi K., 2009 Eto: 78.05(439.121Nagykanizsa)"18/19" ; 78(092)(439.121Nagykanizsa) ; 78(439.121Nagykanizsa) ; 908.439.121Nagykanizsa ; 930.85(439.121Nagykanizsa) Tárgyszó: zenei élet ; Nagykanizsa ; emlékhelyek ; útikönyv Helyism. tárgyszó: Nagykanizsa ; emlékhelyek, zenei ; zenei emlékhelyek Szakjel: 780 Cutter: K 62 ISBN: 978-963-9782-09-9 Nyelv: magyar Oldal: 345 p. A könyv szövege: 1 Kocsis Katalin Nagykanizsa 100 zenei emlékhelye 2 3 Kocsis Katalin Nagykanizsa 100 zenei emlékhelye Nagykanizsa 2009 4 Megjelent Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata Kulturális Alapja támogatásával Technikai szerkesztő: Tábori Zita Az emlékhelyek képeit készítették: Hodák Sándor Kocsis Katalin A borítón: Ivánkovits Ferenc zeneiskolai igazgató, Farkas Ferenc zeneszerző és Nagy Lajos városi tanácselnök Farkas Ferenc szülőháza előtt, 1965 decemberében (lásd: Vörösmarty utca 36.) ISBN 978-963-9782-09-9 Kiadja a Czupi Kiadó 8800 Nagykanizsa 5 Nővérem, Kara Kocsis Gabriella (Kövér Ferencné) emlékének 6 7 Bevezetés Nagykanizsa zenei útikönyvét tartja kezében a Kedves Olvasó, amelyben a várost egy új, eddig nem kutatott oldaláról szeretném bemutatni. A kötet a mai utcanevek betűrendjében tárgyalja száz – egykori és mai – kanizsai épület zenei vonatkozásait. A teljes kép kedvéért a legtöbb esetben szót ejtek magáról az emlékhelyről: építészeti jellemzőiről, tervezőjéről, a hozzá kapcsolódó nem-zenei, várostörténeti tudnivalókról. Az épületek azonosítását kis képek segítik, amelyek a helyszín mostani állapotát mutatják. A ma is létező, vagy egykori épületek zenei kötődéseiből kirajzolódik a város zenetörténete, annak is leginkább az 1860-as évektől a második világháború végéig tartó korszaka. Azért éppen az 1860-as évektől, mert Kanizsán 1862 nyarán jelent meg az első hírlap, amely a város zenei eseményeiről is tudósított. A korábbi évtizedekről, évszázadokról csak hézagos forrásaink vannak. Ilyenek például a város történetét más szempontokból taglaló művek utalásai, az 1945-ben megsemmisült városi levéltár anyagát még ismerők írásai és a Thúry György Múzeumban őrzött tárgyi emlékek. Természetesen ahogy haladtam előre az időben, úgy szaporodtak a források. 1873-ban megjelent a város második hírlapja, s fennállásának végéig, 1922-ig módomban állt ugyanarról a zenei eseményről, kérdésről másik leírást is elolvasni s e kettőből szűrni le a tanulságokat. Egyúttal „testközelből” tapasztaltam, hogy az események rögzítésében, értelmezésében mekkora a sajtó felelőssége az utókorral szemben… A kutatás során lassan elérkeztem ahhoz a korszakhoz, amelynek már kortárs tanúi is vannak. Itt köszönöm meg mindazoknak, akik megosztották velem emlékeiket. Első helyen is Fentős Ferencnek, a városi zeneiskola nyugalmazott igazgatójának, aki több helyszín és személy azonosításában segített, s szinte naponta új adatokkal, dokumentumokkal jelentkezett olyan lelkesedéssel, mintha csak a saját könyvét írta volna. Köszönetet mondok dr. Kígyóssy Lászlónénak, aki mentorom volt pályakezdő könyvtáros koromtól, s aki – mint a város jeles hangszerkészítő mesterének leánya, a hőskorát élő zeneiskola egykori kiváló növendéke, a Király-díjas vegyeskar tagja, rendezvények zongorakísérője s a városi könyvtár zenei gyűjteményének megalapozója – maga is részese Kanizsa zenei múltjának. Ő még Sterneck Zsigm... |
