Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)

 
48.7 MB
2022-09-01 15:16:18
 
 

application/pdf
Nyilvános Nyilvános
202
279
Rövid leírás | Teljes leírás (1.17 MB)

Zalavármegye 1929. 001-026. szám január

Zalavármegye
Politikai napilap. Zalaegerszeg.
1922 [ápr. 10 - 1932. dec. 31.]
Megj. [hetenként háromszor, 1925]: hetenként hatszor.
Szerk. 1924: Kakas Ágoston, 1925. okt. 2.: Herboly Ferenc, 1930: Kakas Ágoston, 1932. 146. sz.: Sylvester Péter János.
K. Zalavármegye Lapkiadó Társaság.
Ny. Tahy Rozália utóda Kakas Ágoston. - 2 r.


A következő szöveg a folyóiratból keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével:

VIH. évfolyam.
Zalaegerszeg, 1929 Január 1. Kedd.
M. N. MUZEUU KÖNYVI ÍM hirlapkönuvtári I. növodáknapló
Ara 12 fillér.*) 7 f/i 1. szám. I ''
POJLIT1JK.AI WAPU.AJP
■•^Mlk mltén Wklua» áélttAtt. - EUOsatéa: kt Uimti t- hu«, r- hm«. - Smk«tt*W
: IaU«itrat«|, liétkMy-té 1 TiMm 141
1929.
y
«Rohanva jön az idő, tf %tohan.
Egyik kezében bölcsöd pólyaja van, S a másikban koporsódra szemfödél.»
Mindent akarunk tudni, de semmit sem lehet biztosan tudni. Minden uj évvel egy ujabb ujabb idó következik. De hogy vatóban egészen uj. korszak lesz-e az, vagy csak a tavalyi ismétlődi* meg, avagy a tavaly előtti tér-e vissza: semmit sem tudunk belóle.
NyomorWi sz«nvedve, tűzben égve, * küzdelmében sorvadva várja a nemzet a jobb korszakot, a boldog újévet. Egyik rész tágabb, a másik rész szorosabb láncokba verve várja a felszabadulást, a boldog uj évet. És mi kölcsönösen mindnyájan kívánjuk egymásnak a boldog uj évet. De senkise m tudja közülünk, hogy a betegség után a gyógyulás jön-e, vagy a halál. Csak sóvárgunk az életért. És égünk a kérdésben, hogy mi lesz velünk, szegény magyarokkal a jövőben?
Csak várjunk, higyjünk és reméljünk! Hangzik a mennyei szózat, és ez igen szép is. — Csakhogy nem elég.'' Adjatok, mutassatok egy síálmaszálat, amibe belekapaszkodhatik a Tel-legjáró hit és remény.
S van is ilyen hála Istennek! Épen most történt egy elég szép nagy cselekedet. Tiz évi hallgatás, sŐt alvás után egy idegen embernek a hajszolására fölébredt és megmozdult az egész magyar társadalom s egyhangúan folyamodik a Oenfbeii székelő világ-népszövetséghez, hogy ez mégegyszer gondolja meg jól a dolgot és változtassa meg azt a szigorú parancsát s tágitson a magyar láncokon. Nemzetközi nyelven ez az a revizió. Első lépésnek ez igen dicséretes szép nagy lépés. Ámbár az emberek nem biznak ebben a Genfben. Mindegy. Legalább ürügy a hitre. A reménység emlójén is lehet táplálkozni nagyókat nyelve a levegőből.
Hanem aztán ezen a revíziós lépésen kivül igazán nem sok mozdulatot láthattunk szomorú nemzeti ügyünkre néve sem fönt, sem lent. Hiszen a cserkészet és leventeség is csupán sportcéllal indutt s még a háború dótt. Ha pedig látjuk és halljuk hírlapokban a lelkes intelmeket: inkább tréfás hangulat fog el. Sürü egymásutánban hangzik el a parainesis: Ne csak beszéljetek, hanem tegyetek ... Cselekedni kell! De hogy rriit kellene cselekedni ennek a nagy tömegnek: arra nézve semmit sem mond a rábeszélő szónoklat. Továbbá: Ne csak beszéljetek és cselekedjetek, hanem egy akaraton, egy közös akaraton legyetek. Értsetek egyet. De mi legyen az a közös akarat? Miben kell egyetérteni? Talán csak nem düledező országunk érdekében és sebiett nemzetünk ápolásában? Talán csak nem ''elrablott országunk visszaszerzésének az akaratában? Hát itt is lehetnek eltérő vélemények?
Hiszen aki nincs a nemzettel, az a nemzet ellen van; az ilyennek abban a pillanatban torkára kell fojtani a lélegzetet, mert a hazaárulónak az Isten sem bocsát meg soha. Micsoda egyetértésre kellene itt -buzdítani az. ország polgárait?
Más az apró, a részletes tennivalókra vonatkozó egyetértés De itt már igazán meg kell jelölniök a vezetőknek azt, hogy mit és ebben milyen egyetértéssel dolgozzék a tömeg s ennek millió, meg millió tagja. Nem elég, hogy csak szüntelen kiabáljuk egymásnak: Dolgozzatok s ne civakodjatok. Hiszen csak dolgozgattunk ...

Insert failed. Could not insert session data.