* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
A védett dokumentumok csak könyvtárunk épületén belül, az erre kijelölt pontokon tekinthetők meg! | |
| 10.1 MB | |
| 2023-08-14 15:55:03 | |
 | |||||||
Védett  0 | 9 | Cím: Piroskönyvesek ha találkoznak!? | Szerző: Kaszli Miklós János Szerz. közl: Kászli Miklós János Kiadás: Nagykanizsa : [Magánkiad.], 2001 Eto: 894.511-31Kászli M. J. Tárgyszó: magyar irodalom ; regény ; nagykanizsai szerző Cutter: K 23 ISBN: 963-440-270-4 Nyelv: magyar Oldal: 124 p. A következő szöveg a könyvből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: Kászli Miklós János PIROSKÖNYVESEK HA TALÁLKOZNAK!? Kászli Miklós János PIROSKÖNYVESEK HA TALÁLKOZNAK! ? Nagykanizsa 2001 © Kászli Miklós János ISBN 963 440 270 4 Nyomdai munkálatok: Kanizsai Nyomda, Nagykanizsa Tipográfus: Lengyák András Felelős vezető: Brenner Árpád A novemberi szél hatalmas seprűjével nagy sebesen söpri a vasút peronját. Még a múltból hátrahagyott papír, csokoládék ezüst galacsinjainak kapaszkodó hada is vár rá! Kezével fel-felnyúl a platánsor koronájába is, bele-belemarkol a még csomókban lógó falevelekbe, meg-megcibálja azokat, majd seprűjével hatalmas köröket írva továbbszalad. A peron elején testes utas tűnik fel megtörve az állomás kihaltságát. Botjára támaszkodva lépdel a peron közepe felé. Meg-megáll, vaskos nyakán fejét forgatva keres valakit, aki szintén utas, mint ő. Furcsa ez a gyalogolás számára. Eddig mindig akadt a családjából valaki, aki kifuvarozta az állomásra, netán még hazáig is eljutottak vele. A privatizáció, no meg az árrobbanás megszűntette a kivételezést, ami a pozíciójának eddig kijárt. A taknyosok kormánya úgy elsöpörte azokat, hogy nem emlékszik azokra ma már a kutya sem. A benzin! A városban lévő sörgyár baráti ajándékai, a jó kis husikák a vágóhídról, s a cuki kis nyalánkságok a cukrász üzemből, hová tűntek! A fene esne bele ebbe a privatizációba, meg a piacgazdaságba! Ő igazán nem ilyen lovat akart öregségére magának, az egyszer biztos! A nyugdíja is mily pocsék, alig éri el a 140 000-et. Még szerencse, hogy időben lelépett, mert megsúgták az elvtársak, hogy Pista elvtárs, lelépni a hajóról, de sürgősen, mert süllyed az. Most még össze tudnak kaparni egy kis kiemelt nyugdíjat, de már a következő években bajos lesz előteremteni azt. — Szép kis banda, mondhatom! A párt első katonáját semmibe sem veszik, csak a koncot lesik, amit ő teremtett—meg a többiek—a mozgalomban. Igen, a mozgalom, ami nem csak állást, hanem felelősséget, tiszteletet, megbecsülést jelentett! Most hiába veszi fel szürke telefonját a régi hivatali piros helyett. Csak a cicuskák nyávogását hallja: uram, az elnök-vezérigazgató úr nem tudja fogadni, mert tárgyal. Még akkor sem ér rá az úrral foglalkozni, ha azt Pista elvtárs-úrnak hívják! Várja meg, amíg sor kerül fogadására! Az üzenetrögzítőn hagyja meg címét, telefonszámát,... Majd visszahívjuk! — Óh, ez a kis mihaszna Decsi úr, elnök-vezérigazgató, amikor még a térdén lovagolt, s úgy duruzsolt a fülébe, akár egy tücsök! Nem volt várakozásról szó az egész baráti társaságban. Igaz, akkor mindenki „elvtárs" volt, nem holmi elnökvezérigazgató! Ez a nyavalyás vonat is, hogy megvárakoztatja, pedig várni soha nem szokott senkire. Most meg itt hagyták a peronon. Jöhetne már valaki! Meg a vonat is... A peron másik végén feltűnt egy kis cingár utasjelölt. Kabátját, sapkáját markolja erősen. Szél Úrfi is belekap libegő gatyájába, majd lesodorja a peronról. Pista 3 elvtárs tesz egy óvatos félfordulatot, szemrevételezi az érkezőt, majd megvárja, míg az levegőhöz jut a nagy küzdelem után. Félhangosan, foga közt megrágva a szavakat megszólal: — Ezek még takarítani sem tudnak! Mindenhol mocsok-szemét található! Mi tudtunk rendet tartani! Csak egy nap lenne számomra biztosítva, 70 évesen is megmutatnám! Kis cingár képén széles mosoly jelenik meg. Ő sem fiatalabb Pista elvtársnál. Az évtizedes nyalás, szemforgatás, no meg köpönyegváltogatás mestere máris dörzs |
