Rigyác történetéről, természeti és épített értékeiről

Rigyác: község Zala megyében, a Zalai-dombság DK-i részén, Nagykanizsától 10 km-re Ny-ra fekszik. Lakosai az 1910-es összeírás szerint 675 ; 1990-es szerint 524; 2001-es szerint 513 fő. Mezőgazdaságára jellemző a vadgazdálkodás.
A Gúzsos prés (Rigyác, Zala m.) fából készült sajtoló szerkezet, amellyel szüretkor a szőlő levét kiszorítják

Néprajzilag Eszteregnyével, Sormással és Becsehellyel táji csoportot alkotó Rigyác első említése 1411-ben található. Szerb-horvát eredetű elnevezés.

Zala megye 1997-ben kiadott színes atlaszában magyar, angol és német ismertető is olvasható a település történetéről.
Holub József kiváló történeti munkája - Zala megye története a középkorban, 1929. - 3. kötetében olvashatunk a településről.
1406-ban Petri János fia Istvánnak, majd a Répásy-családnak volt itt birtoka.
A XVI. században kisebb nemesek birtokolták, akik részben a Kanizsai-család szolgálatában álltak. A kanizsai vár közelsége miatt Rigyác is sokat szenvedett a török támadásoktól. 1566-ban – azután, hogy felégették a falut – a lakosság Répásy Ferencné birtokán építették újra házaikat, s ezt azonnal el is nevezték Újrigyácnak. A XVIII. században az Inkeyek bírták, a parasztok hajdinát, zabot, kendert, lent és kukoricát termeltek. Nagy súlyt helyeztek a szőlőtermelésre. Mindenkor magyarok lakták. 1774-ben készült el az Inkey Boldozsár adományából a katolikus templom.
A XIX. században a Benyovszky-család tulajdonába került. A kúria madártávlatból.

1964-ben jelent meg a kiváló nagykanizsai kutatók (Kerecsényi Edit, Markó Imre Lehel, Ördög Ferenc) közreműködésével összeálított "Zala megye földrajzi nevei" című kézikönyv Rigyác település neveit is összegyűjti.
Muramenti Nemzetiségi Területfejlesztési Társulás honlapján további érdekességeket találunk a faluról.

Épített értékek

Rigyác szépen gondozott település, épített értékei közül a római katolikus templom műemlék jellegű épület és a Benyovszky-kastély. Tervezze meg kirándulását, a Benyovszky-kastély ingyen megtekinthető, jelenleg gyermekotthon működik benne.

Rigyác egy 1962-es felvételen.

A köztemetőben 1993-ban az I. és II. világháborúban elesettek tiszteletére emlékművet avattak, melynek fekete márványtábláján az elhunytak neve olvasható.
Sok szépen karbantartott és felújított régi házat is láthatunk még a faluban, ha ellátogat erre a linkre további képeket nézhet meg.

Amikor 1762-ben a rigyáci templomot fölszentelték, Szent Anna pártfogásába ajánlották az Isten házát és a falu népét. A templom alatt van a kripta, amelyet 1910-ben palini Inkey Kálmán özvegye kamjonkai Szemző Lujza építtetett.

Zala megye múzeumaiból címmel Kerecsényi Edit (1927-2006) múzeumalapító, etnográfus és régész tiszteletére díszkötetet adott ki a Zala megyei Múzeumok Igazgatósága. A képekkel illusztrált könyvben bemutatják az Eszteregnye és Rigyác határában talált Balaton-Lasinja kultúra lelőhelyeit.
Rigyác nyugati határában, az Újkúti-patak keleti oldalán húzódó dombhát lankáján terül el a lelőhely.

Mint a legtöbb zalai falunál itt is nagy kiterjedésű szőlőhegy övezi a települést. Ahol csodálatos kirándulásokat lehet tenni és a zalai emberek vendégszeretete is megmutatkozik.A község értékes népi építészeti emlékekkel rendelkezik, de boronapincékből és a présházak faragott, főfás préseiből mára hírmondó is alig maradt.

Itt egy Rigyác faluból származó falusi életképet láthatunk. A bálványos borsajtók különböző változatainak (gúzsos, garatos, kősúlyos, láncos, medveprés) elterjedtek, közülük a Magyar Néprajzi Lexikon szerint Rigyácon gúzsos prés volt fellelhető
 

A Zalai-dombság Magyarország nyugati határszélén elterülő középtáj.
A tájra gondolva írta Ruffy Péter 1972-ben:

"Ezernyi völgy. Ezernyi hajlat, ezernyi domb, ezernyi
erdősziget. Ezernyi hajlék, fehér présházak,
vasalt ajtajú öreg borospincék, tündérnyi
völgyhajlatok…fekete rigó füttye hinti be a tájat.
A tájat mely hasonlíthatatlan.
A tájat, amely egyedülvaló."

Védett természeti terület a rigyáci fás legelő, melynek védelmét 1976-ban a Zala Megyei Tanács a 32745 sz. rendelettel biztosította. A védett terület Rigyác községtől északkeletre az Öreg-hegy szőlői és a Felső-mező erdői közt helyezkedik el. A múlt században még zárt bükkös volt itt, melyet a fák kiirtása után legelőként hasznosítottak: elsősorban sertésmakkoltatásra.

A településközeli Imre-hegyen és Öreg-hegyen szőlőművelés folyik.  Az Öreg-hegyen megtalálhatók a hagyományos és jellegzetes boronapincék is. A falut övező erdőkben jelentős a vadállomány, a közelben található Szuloki-forrás kedvelt kirándulóhely.
Az erdészet építette ki a meghagyott öreg bükkfákkal szegélyezett mély szurdokvölgyben található forrást, amit az aszfaltos úton észak irányba tovább haladva tudunk felkeresni.