* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
A védett dokumentumok csak könyvtárunk épületén belül, az erre kijelölt pontokon tekinthetők meg! | |
4.9 MB | |
2020-10-16 09:32:53 | |
Védett 0 | 451 | Cím: Trianonról 100 év múltán | Szerző: Horváth Tamás (1948) Szerz. közl: Horváth Tamás Kiadás: Nagykanizsa : Nagykanizsai Városvédő Egyesület, 2020 Sorozat: Nagykanizsai honismereti füzetek/43. Eto: 943.9Nagykanizsa ; 908.439Nagykanizsa ; 908.439.121Nagykanizsa Tárgyszó: dualizmus kora ; nemzetiségi kérdés ; Magyarország ; trianoni békeszerződés ; 1918-1920 ; nemzetközi politika ; első világháború utáni időszak Helyism. tárgyszó: Nagykanizsa Szakjel: 943.9 Cutter: H 92 ISBN: 978-615-80755-2-7 Nyelv: magyar Oldal: 64 p. Megj.: Bibliogr.: p. 61-63. A következő szöveg a könyvből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: Nagykanizsai hóriisniei^tf if\\űzetek fl Horváth Tamás TRIANONROL 100 ÉV MÚLTÁN Nagykanizsa 2020 Kiadja: Nagykanizsai Városvédő Egyesület Felelős kiadó: Cserti Tibor elnök Lektorálta: Horváth Gábor © Horváth Tamás ISSN 1216-3724 ISBN 978-615-80755-2-7 A szöveget gondozta: Ruzsinszky Klementina Tördelőszerkesztő: Lengyák András ELŐSZÓ Történelmünk sorsfordulói közül talán Trianon érint mindnyájunkat leginkább érzelmeinkben. Egy lelkében igaz magyar ember nehezen nyugodhat bele ebbe a traumába, amelynek a feldolgozása, megítélése a mai napig nem tért nyugvópontra. Nemzetünk egyik legnagyobb tragédiáját a történészek egy része az önálló magyar államiság elvesztéséből adódó hosszú távú folyamat beteljesüléseként, míg más elméletek az első világháborús összeomlás utáni elhibázott politika következményeként értékeli. Az 1918—19-es zűrzavaros időszakban, ahol a színes őszirózsákat vörös szegfű, majd fehér darutollak váltották fel, csak rövid időre létesült nemzeti összefogás, s egyik erőnek sem volt érdemleges nagyhatalmi támogatottsága, mellyel érvényesíteni tudta volna a nemzet érdekeit. A Habsburgok dunai monarchiájának a kontinentális erőegyensúly fenntartása szempontjából megvolt a maga történelmi szerepe. Az első világégés végén ez a szerep lejárt, Közép-Európában új biztosítékok kellettek a stabilitáshoz az antant szövetségi rendszerének kiépítésével — új államok alapításával. A történelmi Magyarország ugyanarra a sorsra jutott, mint a térség összes multietnikus birodalma. A folyamat — a Török Birodalom dezintegrációjával kezdődött, kis nemzetállamok keletkezésével folytatódott és a XX. század végén a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia szétesésével záródott. Érzelemmentes megközelítéssel az országvesztés felfogható úgy is, hogy a soknemzetiségű konglomerátum felbomlása történelmi szükségszerűség volt: ismét lett független Magyarország — Habsburgok nélkül. Ám nem volt a folyamat szükségszerű velejárója nemzetrészeink elszakítása. A különböző történészműhelyeket leginkább megosztó kérdés joggal merül fel: a magyar politika irányítóit, a nemzet sorsának formálóit,- mekkora felelősség terheli Trianonért? Az elmúlt száz évben ezt a kérdést áthatotta a politika, mert a kor- 3 szak szereplőit egyes irányzatok szellemi előd kereséssel kívánták kisajátítani, míg más pártok szellemi holdudvara a lejáratásukon fáradozott, s időnként e méltatlan küzdelemben elhomályosulni látszott a valóság. A Trianonról 100 év múltán című munka tárgyilagossággal járja körül annak a megközelítésnek a kérdéskörét, miszerint amíg a magyar politika helyzetben volt (a dualizmus idején), milyen lépéseket mulasztott el a nemzetiségek lojalitásának megnyeréséért, mellyel még befolyásolhatta volna a történelmi Magyarország jövőjét. A szerző — gimnáziumi történelemtanár — régóta kutatja a témát. Megpróbál választ adni arra, hogy milyen mértékben lehet az országvesztés tragédiáját az aktuális magyar vezetéssel azonosítani, miközben kellő objektivitással vázolja fel a nemzetközi miliőben az antant hozzáállását, melynek első számú szempontja nem a térség demokratizálása, hanem a stratég |